A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

BALASSA Iván: A tokaj-hegyaljai német telepítések történetéhez

A TOKAJ-HEGYALJAI NÉMET TELEPÍTÉSEK TÖRTÉNETÉHEZ 3Q5 10. kép. Két pince a falu alatt. Hercegkút. Balassa I. felv. hagyták és Urbáriummá tették, ma is fizetik a Nagy Méltóságú Herczeg Bretzenheimnak Esztendőrül-Esztendőre a Trautzonfalviak a ki szabót Taxát, de ha legelni oda hajtyák Marháikat, vagy Tűzi fát Onnan lopva hozni találtatnak a bőrökkel és pénzekkel bezzeg fizetnek"

60

. Ennyi minden nehézség ellenére is a falu valamennyi német település közül vagy onilag legerőteljesebben gyarapodott, ami lakóinak nagy szorgalmát és munkaszeretetét dicséri. A falu lakosságát a megtelepedéskor 250—300 főre becsültük. 1792ben a lakosok száma már felül van négyszázon

01

. 1828-ban a házak száma 93, róm. kat. 666, református 4 és zsidó 29 él a faluban

62

. így tehát a megtelepüléstől eltelt körülbelül nyolcvan év alatt a falu lakossága megkétszereződött. Károly falva, mint láttuk, 1752 nyarán települt meg. Meglehetősen rossz körülmények között élhetett eleinte lakossága, mert indokoltnak látszott, hogy a három évi adómentességet még további kettővel megtoldják. A károly falviak földjét, akárcsak a hercegkútiakét, úgy kanyarították ki a pataki határból, hogy az mindenfelől körülvette őket. Mivel biztos határokat nem tudtak, ezért ebből a pataki lakossággal sok összetűzés támadt. „Midőn a Károlyfalusiak Károlyfalvát meg ülték volna, oda jővén Dusandrin nekiek semmi bizonyos határt ki nem mutatott, hanem tsak azt mondotta, hogy a' melly hegyeket erdőket itt látnak, azokat nékiek is szabad lészen használni, akkoron ugyan a Pataki erdőket a Károlyfalusiaknak kimutatta". Hordtak is az erdőből építkezésre, tüzelésre fát, ha makk termett, sertéseiket is felhajtották, ezért később már „makkbért" a patakiak kérték, de az urasági tisztek „megparancsolták a Károlyfalusiaknak, hogy a Patakiaknak semmi bért ne merjenek fizetni"

63

. 20