A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

BALASSA Iván: A tokaj-hegyaljai német telepítések történetéhez

306 BALASSA IVÁN 11. kép. Háromlépcsős pincesor a falu alatt. Hercegkút. Balassa I. felv. A falu határa Szirmay Antal szerint a XVIII. század második felének közepén 252 hold elsőosztályú szántóföldből állott

64

. Az 1759. évi összeírásból pedig azt tudjuk meg, hogy huszonhét fél telek mellett csak kettő a negyed telkek száma, a fél telek nagysága 8 hold körül lehetett. A huszonkilenc telekből elhagyottként ebben az időben négyet tartottak számon. Általában az a vélemény alakult ki, hogy a károlyfalvi svábok jobb módúak, mint a többiek. Az állatállományuk is ebben a korszakban ezt bizonyítja: ló 11, ökör 30, tehén 32, disznó 24, kecske 2. Mindehhez járult még 10 ökör az uradalom tulajdonában. Általában megállapíthatjuk, hogy az egy főre eső állatállomány valamivel meghaladta a trautsonfalviakét

65

. A károlyfalviak csakhamar szőlőtelepítésbe is fogtak, illetve elsősorban a patakiaktól már kész szőlőket vásároltak, a körülöttük leterülő szőlőhegyeken. 1775-ben „Kis Pataki Molnár János atta el az Megyer nevű Promonthoriumon situált szőlejét. . . Károly falván lakos Hósvánel Józsefnek"

(i,;

. A határ azonban mindinkább szűknek bizonyult. 1779-ben már nagyon panaszkodnak, hogy a régi megállapodásuk, amit annak idején báró Du Jardin Károllyal, az uradalom kormányzójával kötöttek, elegendő legelőt és földet ígért nekik, ezt nem kapták meg, ezért nagyon nehéz körülmények között élnek. Valóban, ha összehasonlítjuk a rakamazi telepesekkel helyzetüket, akkor meg kell alapítanunk, hogy azok csaknem négyszer annyi földet kaptak és ezen sokkal jobb módúak is voltak

67

. 1786-ban a következőket sérelmezik: ,, . . . jóllehet Mlsgos Uraság minekünk az Fajzásra Erdőt mutatott, de olyat amelybe esztendő alatt szárazon keveset lehet járni, nem különben Marháink Legelő mezeje is igen szoross volt addig is, mostanában pedig még jobban megszoríttatott,