A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

BALASSA Iván: A tokaj-hegyaljai német telepítések történetéhez

304 BALASSA IVÁN det, mellyen Marhátskáink szoktak járni el foglalta, ennek előtte faizás szabad volt az Pataki Határon, de az most tiltatott, Hanem az Regétzi Határon engedődött az Földes Uraságtól, de az is tsak dőlt Nyárfa és Hársfa." A legelő és a kaszáló mindig kevés volt a trautsonfalviaknak, akik szívesen tartottak állatokat. Ezt az állatokhoz való ragaszkodásukat még a mai napig is megőrizték és minden bizonnyal hazájukból hozták magukkal

54

. Mivel a határ mindenfelé szorított, így elsősorban a kaszálókkal terjeszkedtek. Nemsokára jórészt az övék lett a Radvány völgye, majd későbben a Longi-erdőben szereztek réteket s mikor ez sem volt elegendő, akkor egy nagyobb rétet vettek Olaszliszka közelében. Később Tiszakarád vidékén szereztek kaszálót és legelőt, ahol az egész nyarat kinn töltötte a hercegkuti gulya. De szőlőt is vásároltak, illetve betelepítettek parlagokat. Különösen a Pogány kút és vidékét szállták meg a trautsonfalviak. A sok feljegyzés közül, mely a Sárospataki városi Tanács jegyzőkönyveiben található, hadd álljon csak egy-két példa. 1775: „Városunkban Lakos iffiu Horvát György atta az Pogány kúton levő szöllejét . . . Trauczonfalvi Eutebius Albertnek..."; 1776: „Patakon Lakos N. Kovács Mihály uram özvegye atta el az Pataki Pogány kut nevű Promontóriumon situált szöllejét, melynek szomszédi egy felől Kapári István más felöl Trauczonfalvi Josz Xaveri szölleje, ugyan Trauczonfalván lakos Henrik Matisznak." Mikor a Pogánykúti szőlőket megszerezték, csakhamar a Gombos-hegyre is sor került és sok szőlőt vásároltak a legjelesebb pataki promontóriumon a Király-hegyen

5

"'. A Kamarától a sárospataki Regéczi-uradalmat 1806-ban Bretzenheim Ferdinánd herceg szerezte meg. Ez azonban a hercegkútiak nehéz kérdéseit a legelővel és erdővel kapcsolatban nemhogy nem oldotta meg, de még súlyosbította. A herceg tisztjei: „...folyó Július Holnapinak 5

1k estvéján bé léptek a' Bíránk házába és a Kegyetlen parancsolatytyokat úgy adták ki, hogy semmi Conditio alatt, se pénz fizetéséért, sem pedig egyébb szin alatt az erdőben ne bátorkodjon valaki menni másképp székere és ökre oda fog veszni"

56

. Ami számukra talán még ennél is több gondot okozott, hogy a szerződéses állapotból szerették volna őket megfosztani. Ezzel kapcsolatban írják 1813-ban a főbíró és az esküdtek: „Hogy mi az Urbáriumról valamit tudnánk, semmit sem tudunk, ámbár eléggé erőltettek vele, de mi kezünkhöz sem vettük, 's nem is láttuk mind e' mái napig"

57

. Ezért aztán a hercegkútiak mindenképpen úriszék elé szerették volna vinni a kérdést, de ez semmiképpen sem sikerült. így aztán a megye „intette" meg a földesuraságot 1819-ben a bajok orvoslására

58

. Hogy ez mit sem jelentett, annak nyilvánvaló bizonyítéka, hogy 1820-ban az egész hercegkuti gulya képében Braun József ökreit hajtották be és a legsúlyosabb büntetést akarták kiszabni

59

. A földesúri sanyargatás éppen ezen a területen a további években még csak erősödött, hiába állapítják meg 1828-ban: „Az alól írt Trautzonfalvi Colonia itt Contractus mellett telepíttetett; mely szerint a Regétz Erdőkben Marháinknak Legelőt is vett, Házi szükségére pedig Tűzi fát is vett; az a Contractus most is áll; mert ezt a Törvény Székek is helyben