A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári színjátszás 1919-ig

190 ZADOR TIBOR A vers írója szerint sokszor szeretnének színházat játszani, ahol a tánc, a dal, a zene és a szellem az emberek érzelmeit fejezik ki: Hisz az, amit költő leír, S melyekben szív, lélek vagyon, Azokat mind egytől-egyig Látni fogjuk e színpadon. Legyenek hát üdvözölve Mi általunk kedves Múzsák, Kik az ember gyönyörére Színészetet s dalt alkották'

1

. A költő jóslata nagyrészt bevált, mert — amint látni fogjuk — a diósgyőri színjátszók sok kellemes órát szereztek mind maguknak, mind .dolgozó társaiknak, amikor egy-egy színdarabra készültek s azt előadták. 1892. február 14-én Tóth Ede: Falu rossza c. népszínműve került bemutatásra. (Göndör Sándor szerepét Róth Miksa, Finum Rózsiét Hnilitschka Gyuláné játszotta. 1. kép.) 1892 áprilisában a Közügyek, Egy szellemdús hölgy című egyfelvonásosokat adták elő. Mindkét színdarabot Barczik Árpád írta. 1894. december 8-án Szentpétery Zsigmond: Tündérlak Magyarhonban című háromfelvonásos színművét mutatták be. Szereplők: Pákh Erzsébet, Faller Gizella, Brodreisz Róza, Mikovényi Zsigmond, Ocsenás János. Rendezte Meregalli Ehrenreich. A vasgyári színjátszás megindításában a pedagógusok nagy szerepet játszottak, mert az első szereplők közül Szebenyi József, Borsodi Kovács Béla, Müller Gizella, Brodreisz Rózsa és Csellár Matild tanítók voltak. A pedagógusok azonban nemcsak maguk mutattak jól példát személyes szereplésükkel, hanem a gyermekekben is kedvet ébresztettek a színjátszás iránt. A vasgyári iskolák egyik értesítőjében azt olvassuk, hogy a karácsonyfa ünnepélyén, amikor a vasgyár igazgatósága az összes árva és szegény tanulót ruhával és lábbelivel, valamint egyéb ajándékkal megajándékozta, „az iskolás gyermekek a fiúiskola dísztermében felállított színpadon egy kis színdarabot játszottak, énekeltek és szavaltak"'\ Ezek a színielőadások hagyománnyá váltak és 1898-tól 1907-ig az iskolás tanulók már 3 felvonásos színműveket, pásztorjátékokat, karácsonyi történeteket adtak elő. Az ünnepélyeket ekkor már a közben felépített Munkásétteremben rendezték meg, ahol az iskolás gyermekeken kívül a szülők is részt vettek, s jelenlétükkel nagyban buzdították a kicsiny színjátszókat. Ezek a szereplések szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a szereplők kikerülve az iskola padjaiból, az első szárnypróbálgatások után mint fiatalok is vállalkozzanak a szereplésre, kedvet kapjanak a színjátszáshoz. Az iskolában megépített színpad nem maradt állandó jellegű, mert a termet protestáns imaházzá alakították át, a színpadot pedig a vasgyári vendéglő emeleti nagytermébe helyezték át. Ez a színpad a Tisztviselők Dalegyletének a birtokába került és 1958-ban bekövetkezett lebontásáig számtalan előadást, műsoros estet mutattak be rajta. A vasgyári társadalom tisztviselő rétege itt, a Kaszinó nagytermében tartotta meg össze-