A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
KILIÁN István: A XVII-XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon
142 KILIÁN ISTVÁN tanáraik „hittérítő" feladatait is ellátták, mégis, a témától függetlenül. a magyar nyelvet fejlesztették, s tették egyre alkalmasabbá irodalmi gondolatok kifejezésére. A nyelv pallérozásának szándéka aligha élt a jezsuita rendezőkben, amit azonban tettek, azzal akarva, akaratlan a magyar nyelv és irodalom ügyét is szolgálták. A pataki színjáték gyakori magyarnyelvűségónek több oka lehet. A liturgikus cselekmény elsőrendű célja az „eretnekek" megtérítése, a rékatolizáció. Patak társadalmának, mint fentebb már utaltam rá, csak egy tört része ismerhette a beszéd fokán a latint. Ezért hát a latin nyelvű színjáték csak üres deklamálás lett volna a kisvárosból és a környékről összesereglett nézők előtt. Nem tudott azonban a pataki kisdiák sem még jól beszélni latinul. Nem maradt más hátra, minthogy magyarul szólaltassák meg a jezsuiták tanítványaikat. Működésük utolsó évtizedeiben vagy inkább csak évtizedében a pataki katolikus színjátszás már szinte teljesen profánná vált, s mintha inkább protokolláris célokat szolgált volna, mint az iskolai színjáték elsőrendű célját, az ifjúság nevelését és tanítását. Mi a témák profanizálódásának az oka? Nyilván a felvilágosodás lassú és késői magyarországi terjedése, amely miatt az iskola, még a szerzetesi iskola is, már elsősorban oktató és nevelési intézménnyé lett. A rekatolizálás esetleges szándéka ekkorra már túlhaladott, elavult színt is nyerhetett, s az ilyen rekatolizálni akaró pap vagy világi, alkalmanként nevetségessé is válhatott. Különösképpen érvényes lehet ez a tétel éppen Sárospatakon, ahol a jezsuiták és a kálvinisták eszközökben nem válogató harcában a jezsuiták maradtak alul. A felvilágosodás tehát itt inkább hatott, mint a Felvidék jezsuita orientációjú városaiban. Ha ez nem lenne igaz, akkor alig képzelhetnék el, hogy 1787ben egy jezsuita színpadról hangozzék el — mint alább majd látni fogjuk — egy, a maga korában nyilván közkedvelt és közismert szólásmondás: ,,a keresztény mind fösvény". A kincskapáló vagy a Ként kapáló 1971 nyarán a székesfehérvári püspöki levéltárban bukkantunk az eddig lappangó Ként Kapáló című kéziratos iskoladrámát tartalmazó füzetre öt isikoladráma-füzet együttesében 78 . Az újonnan előkerült, XVIII. század második feléből való színdarabok leglényegesebb adatai az alábbiak. 1. Címe: Ként kapáló. Nemzetes Kénts Demeter Uram. Mulattságos játék. A komédia egy, 22,4x17,3 cm méretű 16 a—b lapot tartalmazó füzetben található. A keletkezés vagy az előadás körülményeire (szerző, rendező, hely, idő) semmiféle külső adatot nem találtunk. Magyar nyelvű. 2. Boldisár király. A címet a margón találtuk. A magyar nyelvű kéziratos komédia egy, 22,5x16,9 cm méretű, 20 a—b lapot tartalmazó füzetben található. A füzet 1 a—b, valamint a 16a laptól kezdve teljesen üres. Ugyanebben a drámafüzetben található a dráma 176l-es előadatásának színlapja vagy nyomtatott programja: Boldisár király jeles játék, mellyet a' Jesus Társaságának egri oskoláiban tanuló nagyságos, nemes és tisztes Iffjuság M.D.C.C.L.X.I. . . . Barkóczi Ferentz Urnák . . . alázatos tiszteletére folytatott. Ezt a tragédiát egyébként 1754-ben Rosnyón, 1766-
