A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
KILIÁN István: A XVII-XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon
A XVII—XVIII. SZÁZADI ISKOLAI SZÍNJÁTSZÁS SÁROSPATAKON 141 ban a jezsuita historikus szerint a kálvinista ifjak rútul kicsúfolták a katolikusok színi próbálkozását. 1728-ban csak annyit jegyzett le a História Domus írója, hogy a reformátusok irigykedve nézték a színielőadást. Ezután már csak 1767-ből van adatunk arra, hogy előkelő kálvinista urak megtekintették a Ként kapáló komédiát, s közülük néhány hazamenni már nem tudván, bent aludt a jezsuita kollégiumban. A szórványosan előforduló adatok alapján lehet arra következtetni, hogy a színdarabokat a kálvinisták is megtekintették, az ilyen esetek azonban a XVIII. század második felében már annyira általánossá válhattak, hogy a historicus nem is tarthatta említésre érdemesnek. Azt azonban már különösnek tarthatta, hogy a jezsuita rendházban benn is aludt egy vagy két ,,eretnek" hiten levő világi előkelőség. A Patakon előadott iskolai színjátékok szerzőiről semmit sem tudunk. Annyi bizonyos, hogy 1754-ben Biderman egy darabja, 1768-ban pedig Metastasio valamelyik drámája került színre. Bidermannak egyébként az Opera Comica című drámagyűjteményét a feloszlatás után még leltárba vették 76 . A katalógus-bejegyzés szerint Biderman drámakötete 1695-től volt az iskola tulajdonában. 1731-ben Chremes címmel egy Terentiustravestia került színre 77 . Az iskola névtelen historikusai igen gyakran emlékeztek meg a színjátékok közönségéről is. Az első karácsonyi jászolhoz mindenünnen nagy tömeg gyűlt össze, 1664-ben sokan megindultságuknak is kifejezést adtak, az úrnapi látványosság sokak szeméből még a könnyet is kicsalta. Szinte valamennyi drámatörténeti adat mellett ott találjuk a közönség reagálására való utalást. Az úrnapi spectaculumokat a környék egyházi és világi előkelősége, a szülők, alkalmanként még a reformátusok is látogatták. A meglepetésül szolgáló színielőadások közönsége sokszor egészen kicsiny volt. A kis létszámú protokolláris közönségnek szánt színdarabokat ezért tartották az ebédlőteremben vagy a ház folyosóján. A körmenetek esetleg százakat vonzottak. Mindenesetre a pataki iskola színjátszásának többkevesebb kisugárzó hatása volt a környék lakosságára. 1745-ben a tanulók Endymion történetét akarták színre vinni. A syntaxisták magistere által rendezett darab azonban nem tetszett a superiornak, s ezért nem engedélyezte a darab nagyközönség előtt való bemutatását. Ügy tűnik tehát, hogy a bemutatásra kerülő darabot előbb egy szűkebb körű bíráló bizottság is megtekintette, s ennek a véleményétől függött az, hogy a „kísérleti" darab közönség elé kerülhet-e. Sárospatak iskolaszíni kultúrája tehát igen gazdag. A látványos körmenettől a jóízű magyar nyelvű komédiáig a korabeli műfaj skála minden válfaja színre ikerült. A jezsuiták darabjaikat, ahogyan ez megszokott volt, a nemzetközi vagy a hazai drámarepertoárból vették. A jezsuita misszió alapítása első esztendejében már létrejött a sárospataki iskola és az iskolában megjelent a színjáték is. Az alapítást követő első esztendőkben a jezsuitákat elsősorban a propagandafeladatok kötötték le, s ezért drámáikat, recitált verssel színesített processzióikat a hittérítés szolgálatába állították. Feltűnő, s ez teljesen idegen a jezsuita gyakorlattól, hogy szinte az alapítástól kezdve magyarul szólalnak meg a színjátszó diákok. Igaz ugyan, hogy ezek a magyarul recitáló, deklamáló pataki kisdiákok.
