A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
KILIÁN István: A XVII-XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon
140 KILIÁN ISTVÁN is a várban mutatták be. Előfordult, hogy a város főterén (foro, in publica piatea) építették ideiglenes színpadot, s ott mutatták be a város közönségének a színjátékot (1664, 1666). Igen gyakran az iskolaépületen belül kerül színre egy-egy színdarab. A máig is meglevő első emeleti széles, nyitott folyosón építettek egy ideiglenes színpadot (1768: „in theatro extructo in ambitu; 1769: in ambitu; 1771: ambitu Residentiae; 1768: in ambitu . . . Extemporali theatro ..."), s egy-egy színjáték alkalmával ide gyülekeztek a nézők, a szülők és a diákok. Igen kevés a színpad technikai berendezésére vonatkozó adat. Tény -az, hogy az alkalmi színpadok, ideiglenes emelvények sohasem voltak alkalmasak arra, hogy színpadtechnikai bravúrokkal ámítsák el a közönséget. A technikai hiányt díszletekkel, jelmezekkel, a rendezés mesterfogásaival kellett pótolniuk. Mindenesetre jelmeztárának kellett lennie az iskolának. Innen biztosították a különféle liturgikus cselekményeket kísérő, vagy ahhoz szervesen hozzá tartozó spectaculumok jelmezeit. A betlehemeshez királyok, pásztorok, angyalok, parasztok jelmezei kellettek. 1745-ben 8 diák komikus jelmezben, 8 diák pedig katonaruhába öltözve mutatja be Endymion pásztor históriáját. A jezsuiták feloszlatása után az ingóságokat átvevő hatóság különféle inventáriumokat készített. Felvették nemcsak az intézmény közös vagyonát, hanem a tanárok celláiban talált bútorokat, el nem vihető használati tárgyakat is. 1773-ban külön szekrényben talált a bizottság öt rend színi öltözéket, néhány kellékkel, melyeket, mint mondja a jegyzőkönyv, a nyilvános színielőadásokon szoktak használni 72 . A hangszerek a templom birtokában maradtak 7:i . Az előadások helyére vonatkozó részadatok, a darabok korhű vagy támahű megjelenítését szolgáló jelmezekre vonatkozó utalások, a korabeli jezsuita iskolák közismert színi pompaszeretete, a színjátéknak a hittérítés szolgálatába való állítása miatt nem lehet arról kétségünk, hogy a pataki iskola is mindent megtett a maga módján annak érdekében, hogy reprezentatív módon rendezze meg színjátékait. Az objektív körülmények azonban nem tették lehetővé csak a technikai minimum megvalósítását. Felsőbb osztályok sohasem voltak Sárospatakon. Színházat nem tudtak építeni, s általában a jezsuitákat ottlétük idején inkább lekötötte a protestantizmus elleni, eszközeikben nem válogató harc, mint a nyugodtabb körülményeket igénylő oktató-nevelő munka. A jezsuitáknak ugyanis nemcsak a hit vonalán, hanem az oktatás-nevelés vonalán is komoly vetélytársuk akadt. Comenius pataki működése — az 1656-ban kiadott, de 1654-ben már bemutatott Comenius-dráma — nyilván komoly konkurrenciát jelentett 7 ^. Ezért nem. különös, hogy Sárospatakra a kor egyik legképzettebb magyar jezsuita papját, Sárnbár Mátyást küldte a provinciális. Comenius után ugyan nincs adatunk a pataki protestáns alkalmi színjátékra, arra vonatkozóan azonban jó néhány adatot találtunk, hogy a kálvinisták alkalmanként részt vettek egy-egy színielőadáson. 1663-ban a reformátusokat a kíváncsiság hozta el a száz éve nem látott karácsonyi jászolhoz. 1666-ban .a Rákóczi és Zrínyi Ilona esküvőjére rendezett Comoedia Epithalamicán is részt vettek azért, hogy pontos értesülést szerezzenek arról, nincs-e a drámában valami utalás, jelzés, felhívás, amely a protestánsok üldözésére, a protestantizmus megszüntetésére, kiirtására vonatkoznék 75 . 1706-
