A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
KILIÁN István: A XVII-XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon
138 KILIÁN ISTVÁN ten színpadra került. Ezúttal azonban komikus formában. Jellegzetes farsangi témák a Ba/chus-témák. 1725-ben, 1746-ban és 1750-ben kerül színre a klasszikus mitológia féktelen istene, valószínűleg egy kicsit ruszticizálva, mint a sátoraljaújhelyi Borss-íéle Bakhus. A rusztikus Bakhus itt olyanná válhatott, mint amilyennel nagy eszem-iszomok alkalmával bőségesen találkozhatott a XVIII. századi magyar néző. A Bacchus-alak tehát egy kissé a XVIII. századi magyar, írni, olvasni nem, de enni és inni annál jobban tudó szegény nemes tipikus figurájává vált. Bacchusból Bakhus lett. A Bacchus-témák általánosan ismert jezsuita témák"' 0 , mint ahogyan a részegség, a bor és a víz vetélkedése is ismert irodalomtörténeti és drámatörténeti téma 60 . Bacchus mitikus élettörténetét megelevenítő magyar komédiák közül egy magyar nyelvűnek a szövege maradt ránk, s jellemzően ez is a Sárospataktól csak néhány kilométerre fekvő Sátoraljaújhely paulinus iskolájából 1 ' 1 . A sátoraljaújhelyi pálos iskolában 1765-ben előadott Bakhus- és a sárospataki Bak/ius-téma kölcsönhatása természetesnek tűnik. Az egymástól mintegy 15 kilométernyire fekvő városok pálos, illetve jezsuita paptanárai között igen eleven kapcsolat állott fenn. A sárospataki História Domus és a már többször idézett iskolai Diárium írói jónéhányszor kitértek arra is, hogy a patakiak Sátoraljaújhelyen vagy az újhelyiek Sárospatakon jártak. Az adatok egyiké bői-másikából az is kiderül, hogy kölcsönösen meg is tekintették egymás diákjainak komédiáit, iskolai színjátékait 0-. A két város paptanárai között tehát kialakult egy jó szokás, egymás előadásait megnézték, s nyilván az ott szerzett tapasztalatokat a maguk iskolájában hasznosították. Színre kerül kétszer is Terentius darabjának, az Andriának egy-egy magyarországi travesztiája (1726, 1731). 1741-ben, míg a syntaxisták a római Manliusok egyikéről mutattak be történeti drámát, addig az infimisták Mammliusról G:] komédiáztak ugyanebben az esztendőben. A patakiak által előadott komédiák közül azonban szinte bizonyosra vehetően a XVIII. század hatvanas éveiben előadott komédiák jelentik a csúcsot. 1767-ben került színre a Ként kapáló, 1768-ban a Tök mac Filkó kétszer is, s még ugyanebben az évben Metastasiótól egy magyar nyelvű darab. A történeti drámatémák teljesen elsikkadtak. Ennek egészen bizonyosan az az oka, hogy Sárospatakon sohasem voltak felsőbb osztályok, amelyek tanulmányai sorában történeti stúdiumok is lettek volna. Az 1666-os Comoedia Epithalamica is csak az Ószövetségből vett históriák burkában ábrázolta a Zrínyieket. Az allegória pedig — ki értette, ki nem — mindig csak sejtetett és soha nem közölt. így tehát valószínűbb az, hogy a közönség egy része nem értette meg a színpadon látottak mögött az igazi jelentést. 1748-ban II. Béla királyunk története kapott helyet Sárospatak iskolai színpadán, de mint a farsangi, komikus témáknál is, úgy a történetiek esetében is a csúcspont az 1760-as évek termése. 1767ben kétszer is színre kerül Zrínyi Miklós, a szigeti hős — magyarul, ami megint csak nem különös, hiszen hasonló témájú történeti drámát a magyarországi iskolákban bemutattak már. Nem kizárt, hogy a pataki Zrínyidráma a Friz András írta darab megmagyarított változata"' 1 . Mit tudunk a pataki diákszínpad „színházáról", díszleteiről, jelmezeiről, színpadtechnikájáról? Köztudott, hogy a XVII— XVIII. század jezsuita
