A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

FÜVESSY Anikó: Méhlakások Észak-Borsodban

532 FÜVESSY ANIKÓ 2. kép. Csapolt tetejű faköpű. Jakfalva szabályosabbra faragott röpnyílásába kirepülő deszkát, ún. nyelvet erősítenek. A természetes odvak mintájára készített méhlakások a faköpűk, melyeket leggyakrabban hárs-, topolya- (kanadai nyár) és fűzfából, ritkábban tölgyfából faragnak, de kiodvasodott gyümölcsfáikat — körte, dió — is felhasználják a méhlakások készítésére. Egyik égerszögi adatközlőm mondta: „Egy odvas, rothadó közepű diófám volt, ezt egyenesen köpünek szántam." Zádorfalván is említették, ha a méhészkedő régebben észrevette, hogy egyik gyümölcsfája odvasodik, kivágta és faköpűt készített belőle. Általában ebben az esetben használták csak a keményfát, egyébként a faköpüket a könnyen faragható hársfából készítették, melyet ,,a szó — szú — nem kezd ki olyan hamar" (Bódvaszilas). Az odvas és az egészséges fatörzsből faragott köpűk készítési módja azonos volt. Egy görbe kés vagy hosszú véső segítségével (Zádorfalva) a törzs belsejét a kéregtől két-három centiméterre kivájták, majd a belső felület egyenlellenségeit gyaluval kisimították. Dövényben és Zádorfalván a visszamaradt forgácsokat égetéssel távolították el. A kivájt törzsbe egy lángoló hasábot dugtak, mely a kiálló részeket néhány perc alatt leégette, ezután az elszenesedett maradványokat kaparással távolították el. A kitisztított belsejű fatörzs egyik végét befedték, ez lett a köpű teteje, melyet csapolássci (2. kép) vagy szegezéssel (3. kép) erősítettek fel, s ahol