A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

FÜVESSY Anikó: Méhlakások Észak-Borsodban

MÉHLAKÁSOK ÉSZAK-BORSODBAN 533 rosszul záródott a tető, ott a nyílásokat marhatrágyával töltötték ki. A röpnyílást a faköpű alsó felében vágták ki, mely általában négyszög, ritkábban félkör vagy háromszög alakú volt. Az is előfordult, hogy a röpnyílást közvetlenül a faköpű alján helyezték el (4. kép). Ha odvas fából készült a méhlakás, akkor az odú eredeti nyílását hagyták meg (5. kép). A röpnyílásba erősítették a kirepülő deszkát, az ún. nyelvet. A lépek rögzítésére lépvesszőt használtak, melyet mogyoró-, som- vagy fenyővesszőből készítetlek, és a faköpű felső harmadában egymással párhuzamosan vagy egymást keresztezve helyeztek el. A fatörzs külsejét — főleg a puhafa köpűk esetében — általában lehántották (6. kép), melyet gyűjtőterületem Néprajzi Múzeumba bekerült faköpűjei is bizonyítanak. A faköpűk belsejét elkészítésük után, majd újabb használatba vételük előtt egy kis papírral, régebben zabszalmával kilángolták, hogy a kártékony rovarokat elpusztítsák. Ujabban kénlapot is szokás égetni ugyanebből a célból. Az így előkészített faköpűt, hogy a méhek jobban megszeressék, mézes, cukros vagy sós vízzel bepocsoZták, esetleg fehér Íremmel — üröm — (Artemisia absinthium) bedörzsölik. Ha a faköpű megrepedt, de gyakran már korábban, ennek megelőzésére a méhlakás gyengébb pontjait vasabronccsal erősítették meg. A fa3. kép. Szegezett tetejű faköpű. Égerszög