A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)
PETERCSÁK Tivadar: Népi sertéstartás Filkeházán
NÉPI SERTÉSTARTÁS FILKEHÁZÁN 517 viszi magával a legelőre, hanem a falu szélén levő ház kerítésére akasztja (3. kép). A legelőn szétereszti a disznókat és kb. 11 óráig legeltet, közben a vízre is elhajtja a nyájat. 11-től délután háromig delelnek, a disznók. Egy fás részen van a delelőhely, amit galagonyabokorból készített sövény vesz körül, ezt kosárnak vagy karámnak nevezik (4. kép). A sövényt a község férfilakosai készítették, mellé a kondás kis kunyhót is épített magának az eső ellen. A kunyhó vázát rudakból állította össze sátor alakúra, erre vályogot, majd gyeptéglát rakott. Deleléskor a nyájat a karámba hajtja, a kijáratot egy nagyobb bokorral zárja el. Három óra körül engedi ki a disznókat a karambol, először a vízre hajtja, majd szétereszti a tócsába, pocsolyába. Délután még legelnek, s napszálltakor engedi haza a nyájat. Ősszel az időszaki legelőkre, a gabonafélék tarlóira is ráengedik a disznókat, ahol az elhullott kalászt és a kipergett szemet fölszedik, s ez idő alatt semmiféle más takarmányról nem kell gondoskodni. A téli kihajtáskor reggel 9-től délután 3-ig legeltették a sarjadó vetéseket, de csak akkor, ha megfagyott a föld, mert különben a malacok kitúrták a magot. Nagy hó esetén csak az úton ment végig a kondás a nyájjal a szomszédos Pálházáig és vissza, hogy járjanak a disznók. A legelőre kihajtott sertések reggel és este moslékot kapnak. A házi edények lemosása után megmaradó zsíros vizé*t felmelegítik és apróra morzsolt főtt krumplit, esetleg darát és tejet tesznek bele. Nyáron a legelőről való behajtás után zöld lucernát, hullott gyümölcsöt is adnak a disznónak. Filkeházán nagyobb jelentősége van a hizlalásnak, mint az eladásra való malacnevelésnek. A sertéstartás fő céljának a hizlalást tartották. A XIX. század végéig a disznókat makkon hizlalták, a makkoltató sertéstartásnak igen nagy volt a gazdasági jelentősége. A makkot, mint hasznos takarmányt még a legújabb állattenyésztési szakkönyvek is számon tartják. A bükkmakk fehérje- és keményítőértéke jóval magasabb, mint a tölgymakknak. Egyébként mindkettő előkelő helyet foglal el tápérték tekintetében a szemestakarmányok között. Rendkívül nagy termések esetén daráját még a modern gazdaságok is forgalomba hozzák. 34 A XIX. század végéig az egész Hegyközben, így Filkeházán is dominált a sertések makkon való hizlalása, teljesen csak az első világháború éveiben szűnt meg. Makkra csak hízókat hajtottak, szaporításra szánt anyakocát nem lehetett, úgy mondják, hogy a makk meggyengíti a disznó tüdejét, s így a következő évre elpusztult volna. Filkeháza közbirtokossági erdeje a Pálháza fölött levő Somhegyen van, ami kb. 5 km-re fekszik a községtől. Ősszel, makkhullás után, általában októberben a gazdák külön makkoskondást fogadtak a hízóba fogott disznók mellé. A makkoskondásnak nem járt kommenció, csak pénzben fizették. A kondás a gazdák segítségével hajtotta ki a nyájat a Somhegy makkos részére, de éjszakára mindig kiment egy soros gazda is a faluból, aki segített őrizni a hízókat. 3 "' A kondás és a soros gazda /caZi/zbában húzódott meg éjszakára, amit együtt készítettek el. A kalyiba általában téglalap alaprajzú, vázát egymáshoz támasztott rudakból állították össze, majd gallyakkai, gyeptéglával fedték be. Elöl szabadon hagyták a bejáratot, itt éjszaka állandóan égett a tűz. Nappal a kondás mindig oda hajtotta a disz-
