A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

PETERCSÁK Tivadar: Népi sertéstartás Filkeházán

518 PETERCSÁK TIVADAR nókat, ahol a legtöbb makk volt. A hízókat bükk- és tölgymakkal egyaránt etették, mert ha csak tiszta bükkmakkot evett, nem keményedett meg a zsírja. Általában víz közelében makkoltattak, mert ,,a makk süti a disznót", ezért naponta többször meg kellett itatni.

,!<

' A disznókat éjszakára egy Kosár nevű völgybe hajtották/'' A kalyibát is a völgyben építették fel, hogy éjszaka szem előtt legyenek a disznók. A gazdák hetente egyszer felkeresték a nyájat, és sót vittek állataiknak. A sót pogácsába sütötték bele, és minden gazda egy-két darabot vitt ki egy alkalommal. A B 3 1 4n i L i

2 c 3 r 1 2 Z. i \ [ J D 8. kép. A sertésólak főbb típusainak sematikus rajza. A) kétrészes, kétjiókos, B) háromrészes, kétfiókos, C) háromrészes, kétjiókos, D) háromrészes, háromfiókos 1. fiók, 2. ajtó, 3. váló, 4. lippentő A makkoló nyáj mindaddig maradt az erdőben, amíg a disznók kellően meg nem híztak, illetve a termés el nem fogyott, vagy a kemény tél be nem kényszerítette őket. A három-négy hónapi makkoltatás során a 80— 90 kilós süldők másfél mázsa súlyúra is meghíztak. Az erdei hizlalás befejeztével a disznókat általában azonnal levágták, bár megpróbálták darával vagy kukoricával tovább hizlalni. Ez azonban legfeljebb az idősebb állatoknál sikerült, a fiatalabb ja makk után nem akart enni. A makkon hizlalt sertés húsáról és szalonnájáról azt tartják, hogy sokkal zsírosabb és jobb ízű, mint a kukoricán hízotté. Filkeházán utoljára az 1920-as években hajtották makkra a hízókat. Ezután inkább összegyűjtötték a makkot és otthon ezzel pótolták az árpát, kukoricát. Egy ember naponta 80 kg-ot is összeszedett, ami néhány napra elegendő volt akár több disznónak is. Késő ősszel mentek makkot szedni az asszonyok és a gyerekek. Kosárba szedték, zsákba öntötték és háton