A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

PETERCSÁK Tivadar: Népi sertéstartás Filkeházán

NÉPI SERTÉSTARTÁS FILKEHÁZÁN PETERCSÁK TIVADAR Megvizsgálva a magyarság népi állattartásával foglalkozó néprajzi szakirodalmat, azt láthatjuk, hogy a sertéstartásról sokkal kevesebb publikáció jelent meg, mint más állatfajták tenyésztéséről. Pedig a zsír, a szalonna é? sertéshús táplálkozásunk alapvető tartozéka, mindig fontos szerepe volt a parasztság élelmezésében. A zoológiai problémákat, az ősi sertésfajták eredetét, valamint a tenyésztés történeti útját elsőként E. Dorner Béla vizsgálta,

1 majd Hankó Béla dolgozta fel.

2 A sertéstartással kapcsolatos néprajzi közléseink főleg Közép- és Dél-Dunántúlról vannak. A bakonyi és zselici sertéstenyésztésről Vajkai Aurél és Ébner Sándor írt tanulmányt.

3 A Nagysárrét réti sertéstartását Szűcs Sándor*

1 dolgozta fel. Nagyon kevés publikáció látott napvilágot a sertéshizlalás régi módjáról, a makkoltatásról is. Az ormánságiról és a szlavóniairól Gunda Béla és Kodolányi János,

0 a hajdúböszörményiről Szabadi Imre,

6 a felsőborsodiról és a Zempléni hegység területéről, valamint az Alföld keleti peremvidékéről Szabadfalvi József' tanulmányait említhetjük meg. Még kevesebb azonban az ólas sertéstartásról írott munkák száma. A monografikus jellegű feldolgozások közül Fél Edit—Hofer Tamás átányi, Vajkai Aurél szentgáli, Nagy Gyula Orosháza és a vásárhelyi puszta, valamint Hajdú Mihály Szeghalom állattartásával foglalkozó munkáit

8 emelhetjük ki, amelyekben a sertéstartást is megtaláljuk. Magyarországon a sertéstenyésztés már a középkorban két természeti környezetben virágzott fel. Egyrészt a dombos, hegyes területek tölgyes és bükkös erdőségeiben, másrészt az Alföld víz járta, rétes, mocsaras és lápos rónaságain.

9 A dombos vidékeken az erdők makkja, a síkságokon pedig a vízi világ növényzete és állatvilága nyújtott eleséget a sertéseknek. Ez a két extenzív tartásmód egészen a XIX. század végéig fennmaradt, mert a szántóföldi takarmány termesztés széles körű elterjedése Magyarországon lényegében csak a jobbágyfelszabadítás, a feudális jellegű nyomásos gazdálkodás és vetéskényszer felszámolása után indulhatott meg. A két-, illetve háromnyomásos gazdálkodás elsősorban a gabonafélék termesztését tartotta fő feladatának. Ekkor a földművelés elsősorban az ember szükségleteit igyekezett kielégíteni, takarmányok biztosítására nem sok gondot fordítottak. Ezért folyt külterjes, rideg állattartás egészen az új takarmánynövények nagymértékű elterjedéséig.

10 Az extenzív jellegű tenyésztési formákat a XVIII. században a kuko-