A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)
PETERCSÁK Tivadar: Népi sertéstartás Filkeházán
508 PETERCSÁK TIVADAR rica, burgonya, takarmányrépa és a tök széles körű paraszti termelése szorította ki és honosította meg az ólas, moslékos tartásmódot. 11 A Zempléni hegység területén a takarmánynövények termesztését elsősorban Balassa Iván és Ikvai Nándor monográfiáiból 12 ismerjük. A hegység keleti oldalán fekvő Hegyköz falvaiban a kukorica és a burgonya a XVIII— XIX. század fordulóján jelenik meg és kezd betörni a nyomások hagyományos rendjébe. Füzérradványban a Károlyi uradalomban már 1779-ben említenek kukoricakast, ami valószínűleg a szatmári Károlyi birtokról kerülhetett ide. 15 1802-ben már Kovácsvágáson is termesztik, s 1810 körül a zsellérek már egyházi adóba is adhattak kukoricát. 1 ' 1 A zord időjárás miatt azonban nagyban soha nem termelték ezen a vidéken lj . A kukoricát eleinte a kertekben, az irtásföldeken vagy az ugarnak a jószág által kevésbé járt sarkába vetették, később pedig külön kukoricaföldeket osztottak. 10 A burgonya is lassan terjedt csak el, különösen a szegényebb parasztok körében. A múlt század végi monográfia még ezt írja: ,,A burgonyának igazi hazáját Abaúj-Tornavármegye még nem képezi." 1 ' A kukorica és a burgonya kismértékű termesztése miatt a háztartásokból kikerülő ételhulladék, a korpa, a kevéske árpa, zab mellett a sertésállományt a legelő tartotta el, hizlalásuk pedig a makkos erdőkben folyt. A makkoltatást elősegítette, hogy a Zempléni hegység falvainak népe jelentős erdőterülettel rendelkezett. Az extenzív sertéstartás a századfordulón és a XX. század elején fokozatosan belterjessé vált, egyre inkább a takarmánynövényekre épült. Ez a kukorica, burgonya és takarmányrépa nagyobb mértékű termesztésével, valamint a tervszerű erdőgazdálkodás fokozatos meghonosodásával magyarázható. A sertéstartás jellegének megváltozása magával hozta a sertésfajták kicserélődését is. A régi, rideg tartásra alkalmas fajtákat új, értékesebb, de kényesebb állatok váltották fel. Magyarországon a XVIII. század utolsó évtizedeiben honosodott meg és terjedt el a sokáig török néven emlegetett mangalica sertés, amely ezután nem egészen száz év alatt teljesen kiszorította az ősi, pl. a bakonyi és a szalontai sertésfajtákat. 18 A kizárólag makkoltatáson alapuló sertéshizlalás idején az igénytelen, inkább zsírfajta mangalica sertések az elterjedtek. A sárospataki és a regéci uradalomban csak 1825-től kezdve tűnnek fel a mangalicák. 19 Valószínűnek látszik, hogy a Hegyközben csak a XIX. század második felében honosodott meg. Az 1930-as évektől indult meg a hússertések nagyobb mértékű tenyésztése és meghonosodtak a kényesebb, keresztezett (angol és mangalica keverékű) hússertések. A sertéstenyésztés fejlődésének, fajtaváltozásainak megvizsgálása után nézzük meg a sertéstartás módját, szerepét a filkeházi nép állattartásában és gazdálkodásában. Filkeháza a Zempléni hegység keleti oldalán húzódó Hegyköz középpontjában fekszik. A füzéri uradalomhoz tartozó község első említése 1481-ből való. 20 Az uradalom XVII— XVIII. századi pusztulásával az addigi magyar lakosság dél felé vándorolt, a XVIII. század eleji nagy pestisjárvány után pedig az itt élő magyar lakosság szlovák és kárpátukrán települőkkel él együtt. 21 A XIX. századtól a falu lakossága fokozatosan csökken: 1828-ban 328 a lakók száma, 22 1869-től 1920-ig pedig 201-ről 168-
