A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

FINTHA István: Madártani adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye faunájának ismeretéhez

MADÁRTANI ADATOK 675 andrae), melyek itt meglehetősen degradált állapotban találhatók, de néhány madár költéséhez mégis fontosak. Általában ugyancsak leromlottak a puhafaligetek (Salicetum albae-fragilis), de ahol még idős, nagyobb állományuk fennmaradt, annak madárvilága is gazdag. Sok itt az odúlakó, s a fátyoltársulásokkal átszőtt sűrű aljú formáikban pedig számos, cserjeszintben élő fajjal találkozhatunk. Ezek a ligetek adhatnak helyet az erős dinamikával terjeszkedő vetési varjak kolóniáinak kialakulására is. Valamennyi élőhely között a legjelentősebbek a szil-kőris-tölgyligetek (Fraxino pannonicae-Ulmetum) erdői, melyek a legtöbb szintjükkel, nagy területükkel a legdifferenciáltabb madáregyüttesek kialakulásának feltételeit nyújtják. (Long-erdő.) A következő táblázatban tekintsük át a terület három fő élőhelye fészkelő madárfajainak %-os megoszlását. A vízi- vízközeli-, a réti- és erdei biotópok lakói mellé külön csoportként vettem fel az emberi települések környékének mindenütt jellemző fészkelőit is, és azokat a fajokat, melyek számára egyszerre több élőhely biztosíthat költési és táplálkozási lehetőségeket. 3. táblázat. A fészkelő fajok %-os megoszlása biotópok szerint a Sátoraljaújhely és Sárospatak közötti síkság madárvilágában Vízi biotópokban (nádas, gyékényes, nedves rét) 19,42 Száraz réten 4,85 Fás vegetációban (erdő; fasor, gyümölcsös) 64,07 Emberi települések környékén 5,83 Több biotópban is megjelenő fajok 5,83 összesen: 100,00 III. A továbbiakban részletezem az egyes biotópok madáregyütteseinek összetételét. Tárgyalásukban a növénytársulások szukcessziós sorrendjét, mint genetikai sorrendet követem. 1. A bő vízellátású területek között a mocsaras, nádas-gyékényesekkel tarkított zsombékos foltok váltakozása a vidék ősi képét juttatja eszünkbe. Ezek jelentősége a vízszabályozások előtti időkben volt igazán nagy, amikor hatalmas kiterjedésükkel háborítatlanul tenyésző gazdag élővilágot őriztek. Ma már kicsiny teret foglalnak el utolsó hírmondóik, s a hajdan fajgazdag madáregyütteseik gyér számú képviselőinek csak a legnagyobb állományaik nyújtanak otthont. Csökkent szerepükre jellemző, hogy a régi idők 43*