A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

FINTHA István: Madártani adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye faunájának ismeretéhez

674 FINTHA ISTVÁN 2. táblázat. A költő fajok %-os megoszlása faunatípusok szerint a Sátoraljaújhely és Sárospatak közötti síkság madárvilágában Pal. 42,72 Eu. 17,48 Eu-turk. 16,50 Hol. 6,80 Óvil. 4,85 Kozm. 2 92 Turk-med. 1,94 Med. 1,94 Ind-afr. 1,94 Pal-xerom. 0,97 Eth. 0,97 K. 0,97 összesen 100,00 A táj képének változásaiban mindenkor a víz játszotta a legnagyobb szerepet, s ez alakítja ma is, dacolva az ember természetet formáló tevékenységével. Meglátszik ez az uralkodó növénytársulásokban, de ugyanakkor hat a madárvilág összetételére is, hisz ebben viszonylag magas értékkel szerepelnek a nedves élőhelyek madarai. (Lásd: 3. táblázat!) A vízhez legjobban kötött (stenotop) fajok a szukcesszió első stádiumait jelentő nyíltvízi, mocsári biotópokhoz ragaszkodnak. Ilyenek az állandó megjelenési formájú elhagyott mederszakaszok, pangóvizű morotvatavak (mint a Longerdőben található Kapronca), vagy a réteken elszórva látható nádas-gyékényes mocsárfoltok fészkelői. A fejlődés magasabb fokait képviselő vizes vagy szárazabb rétek más és más madáregyüttesek otthonát adják. A magassás társulásainak (Carex, Juncus, Eleocharis, Bolhoschoenus stb.) nedves laposain, zsombékosaiban a vízhez inkább ragaszkodó réti fajok, míg a főleg Alopecurus pratensis-szel jellemzett kaszálókon a szárazabb rétek lakói élnek. A fás vegetációt lakja a legtöbb madárfaj. E növényegyüttesek legegyszerűbb típusai a folyóvizek szélein megjelenő bokorfüzesek (Salicetum tri-