A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

FÜVESSY Anikó: Méhlakások Észak-Borsodban

538 FÜVESSY ANIKÓ rületen a különböző alapanyag megjelölésével — zsúpköpű, szalmaköpű, gyékényköpű — méhkas értelemben is használják. Az északi országrészekre vonatkozó nyelvi elkülönülést, mely a kas = köpű és a lép = sonkoly elnevezésben is megmutatkozik, a Magyar Nyelvjárási Atlasz méhészettel kapcsolatos térképei is tükrözik.

20 Köpű szavunk viszonylag késői — 1604-es —, méhtartással kapcsolatos előfordulása arra figyelmeztet, hogy ennek a méhlakás-típusnak korábban valószínűleg más elnevezése volt használatos.

21 A finnugor eredetű, hasonló jelentéssel bíró fedem szó ezen a vidéken nem ismert főleg a tönk, tuskó, odú és köpű szavak egymással variált alakjaival jelölik meg a fatörzsből kialakított méhlakásokat. A terminológiai gazdagságból és a régi írásos anyagból arra következtethetünk, hogy a faköpű elnevezés korántsem volt olyan elterjedt, mint napjainkban. 1577-ből Twngh,

12 1588-ból theoke

23 és Teorseok

2

'

1 elnevezésre van adatunk. Szuchányi J. töke Köpü,

%> Csaplovics J. tőke

2

® néven említi, s egyik XVIII. századi kéziratos méhészkönyvünk a döbbeny elnevezést használja.

2

' Széchy Mária gazdasági utasításaiban az 1667—1668-as évben dézsmaszedőjét többek között a 'köpük szorgalmatos megolvasására' szólítja fel,

128 de már a XVIII. századból ismerünk olyan adatot, mely szerint a köpű szót méhkas értelemben használták.

251 Köpű szavunk ótörök eredetű,

30 s minden valószínűség szerint mint a tejfeldolgozás egyik műveletének kellékét jelölő kifejezésként került át nyelvünkbe, s később az alaki hasonlóság következtében a fából vájt méhlakások jelölésére, majd miután jelentése elhomályosult, általános ,méhlakás' értelemben is használták. A közelmúltban megjelent méhészeti tanulmányokban is inkább mint általános elnevezés fordul elő, s mellette minden esetben közlik az illető közösségben alkalmazott termiológiát. A faköpűket hazánkban már alig használják. Azok az előnyök, amelyek miatt néhány méhészkedő még a közelmúltban kísérletezett velük — könnyebb rajzás, kártevőktől biztonságos és tartósabb méhlakás — háttérbe szorultak a könnyű és könnyebben is kezelhető kasok és az egyre inkább térhódító kaptárok javára. Hazánkban a népi méhészkedők körében a legelterjedtebb méhlakás a kas. A kasok szalmából, gyékényből, iszalagból és vesszőből készülnek, melyek közül az EA. 10. számú kérdőívére beérkezett válaszok szerint a szalmakasok a leggyakoribbak.

31 Európai elterjedésével kapcsolatban jegyezte meg Schier B., hogy az egyik legfiatalabb és legkedveltebb méhlakás, mely alapanyaga miatt erősen kötődik a gabonatermesztéshez.

32 Használatának centruma: Közép-Európa. Hazánkban a kasok a természeti adottságokból eredően más-más alapanyagúak, formai változataik széles skálát ölelnek fel. Gyakoribbak az ún. átmeneti típusok, melyeknél toldással, alá, esetleg fölé helyezett ládákkal, kaptárokkal növelik a méz gyűjtésére szolgáló teret. Az általunk vizsgált területen is a kas a legelterjedtebb méhlakás, melynek készítésére rozsszalmát, ritkább esetben gyékényt használnak. Könnyebb készítése és kezelhetősége mellett az előállításához szükséges anyagban való gazdagság is hozzájárult általános elterjedéséhez. Hazánk északi, rozstermesztési övezetébe tartozó területén a kasok készítéséhez használt rozsszalma nagy mennyiségben található, ezért a szalmakasok dominálnak s csak elvétve található egy-két gyékénykas, a fűzvesszőből