A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

HUSZTY Sándor : Herman Ottó a kolozsvári múzeumban (1864-1871

28 HUSZTY SÁNDOR vonatokat adunk, kivittek a külföldre 20 példányt — ehhez azt hiszem nem kell commentarium. Ami a tisztelet dijat illeti, erre is elmondám nézetemet, amelyet itt avval a ténnyel bővitem, hogy pld. Schneid Vilmos egy levélben kéri a honoráriumot mondván, hogy csak ez képezi azt a tőkét, amelyet ő vizsgálatai folytatására fordíthat — s így van az akárhánynál. Én itt Kolozsvárt egy embert tudok, aki a havi füzetek számára évenként talán 1/2 ívnyit írna ingyen, hányat tud a tekintetes ur? Mindég szemem előtt lebeg az a kolozsvári neves történész, aki nagy vagyonnal és bérházakkal bír s aki azt mondotta ,én csak pénzért dolgozom'. Jelöljön valaki — Brassai — írókat, akik ingyen és rendes közreműködésre ajánlkoznak, nyilatkozzék a közgyűlés egyhangúlag, hogy a füzeteket akarja, és meg fognak indulni. En magam ajánlkozom 1 1/2 iv megírására amíg jelen súlyos teendőim tartanak; többre csak akkor, ha segítségem lesz. Hogy a választmány befolyjon a szerkesztésre, azt biz én nem hiszem. Ez a testület — zömében — áll: hivatalnokokból, orvosokból, tanárokból, egyszóval oly egyénekből, akik idejökkel nem rendelkezhetnek, s akik hálát érdemelnek, hogy az oeconomicus részt kezelik. így tehát csak rajtunk maradna ez is. Az egyletnek azon Kolozsvári tagjai, akik szerencsésebb helyzetben vannak, befizették a befizetendőket s gúnyolják a ,kavics és burján, pókláb és ócska fazék tudományt'! — Hogy a füzeteket megkedveltessük, változatosságra van szükségünk — ez pedig tömeges részvéttől függ, hol van az? Hány ember van, aki kirándulásokat tesz magyar részről Erdély földjén? Ami az előadás elejtését illeti, ezt én nem tartanám czélszerünek, addig legalább, amig az egylet dijaz, mert az ösztönzi az irót az önbirálatra. Őszintén mondva, akárhogyan forgatom a dolgot, mindég csak azt tartom legjobbnak, hogy az egylet karolja fel az ifjúság ügyét; mint amely hivatva van a muzeumot nemzedékről nemzedékre átvinni, és ne kecsegtesse magát térítésekkel, úgyis eleget tett ez a jelenlegi nemzedék azzal, hogy az intézetet létesítette. Egy valóságos agitatiora van szükségünk — és avval a legfogékonyabb résznél: az ifjúságnál kell kezdeni, a többi mind magától jön azután. Még egy körülmény. Van az egyletnél egy csendes, de véghetetlen mérges viszály, amelyről kevésnek van tudomása. Ez az aristocratia nagy részének a küzdelme a polgári józan ész ellen. Az igazgatói állomás azért üres, mert ebből a mágnások sinecurát akarnának csinálni egy praedestinált filkó számára, aki vagyonát és tekintélyét egyszerre veszté, de mágnás. Erről az oldalról sürün repülnek a gáncsok a haladás elé — ez az egylet ,hegymögi' pártja, ez az a párt, amely 1865ben Görgényben oly ellenszenvet és megvetést nyilvánított a term. tudományok irányában, hogy az ott jelenvolt angol entomologus Drummond Griffith, sőt még Waldeck herczeg is képtelenek voltak az illető kifakadásokat tovább hallgatni. Jól tudja ez a párt, hogy a tudományos haladás a hatalmaskodás természetes sir ja. Már pedig kezökben a pénz és befolyás. —