A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

HUSZTY Sándor : Herman Ottó a kolozsvári múzeumban (1864-1871

Herman OTTÓ A KOLOZSVÁRI MŰZEUMBAN 29 Vannak ott is kivételek, de a kezem ujjai elegendők azok elészámlálására. Meglehet, hogy tekintetes urat nem győzöm meg nézeteim helyességéről, reménylem azonban, hogy a jó akaratot nem vitatja el tőlem. Amióta Erdélyben lakom, folytonosan szemmel tartom a viszonyokat s meggyőződtem, hogy a helyi viszonyokhoz képest nem lehet másként tenni, mint amiként tettünk: a jelenben; — a jövő az más. Igen de miként dolgozzunk a jövőnek a kezébe, amikor a közgyűléseken soha sem látunk vidéki tagot, soha sem hallunk véleményt, soha sincsen alkalmunk a vidék valódi hangulatáról meggyőződni, nem tudjuk az igazi hivek számát? A vidéki tagok részvétlensége az, amely a muzeumot ,kolozsvári' érdekűvé teszi. Ha van a tagoknak kívánságuk, ám közöljék. Jöjjenek, indítványozzák a füzeteket, jelöljék az utat módot, ajánlkozzanak a közreműködésre! Mindebből mit sem látunk, de mégis! látom én, hogy itt Csató János Herman Ottóval eszmét cserél — igen Uram, de mi csak kettecskén vagyunk, s ez nagy baj! Én tudom mit várhatok Kolozsvári tagtársainktól, ismerem a ,maradiakat' is; azokon a vidékeken, amelyeken megfordultam nagy részvétlenséget tanultam ismerni. Már pedig nekünk erős közgyűlésekre van szükségünk, akár a tekintetes ur, akár az én nézeteimet, akár a hegymögi párt fékentartását vesszük. Hogy nincsenek, ez mindenképpen baj. Még csak azt sem lehet indítványozni, hogy a közgyűlés ne tartassék a legzordonabb évszakban, amely sok tagot elriaszt az utazástól, mert ha a nyár derekára tesszük, akkor a sok dologgal mentegőznek; mások, mint: tanárok, orvosok stb. ki értekezletre ki nagygyűlésekre megyén — enni, inni. Már én csak a jövő nemzedékbe vetem bizalmamat, ezt oktatom, gyámolitom — a többire nézve azt mondom ,Ein Schelm, der mehr thut als er versteht'! Külömben ajánlanám, hogy a tekintetes ur ne mulassza el határozottan formulázott indítványait a választmánynak beküldeni, vagy ami még jobb, azokat 1869 Január hóban hirlapilag közzétenni. Én részemről nem tehetem, mert addig mig az intézet tisztviselője vagyok, nem vágyom mások példáját követni, akik ma mint tisztviselők, holnap ismét mint tagok lépnek fel, de biztosítom, hogy amennyiben indítványait pártolhatom, megteszem élőszóval, Írásban és szavazatommal, —• és ismét ,Ein Schelm, der mehr thut als er vermag'. Mindenesetre hálával tartozom, hogy a tekintetes ur alkalmat nyújtott némi eszmecserére, s kinyilatkoztatom, hogy a folytatást is szivesen veszem — különösen örvendenék, ha valami alkalom nyílnék legalább egy esti találkozásra és meglehet, hogy még a közgyűlés előtt sikerül egy szökés Enyed felé, amely alkalommal talán találkozhatnánk. Mondani sem kell, hogy igen szivesen venném, ha a netalán czélba vett indítványokról jó előre értesülhetnék, hogy tudjam magamat tájékozni. Egyéb tudósításaim a következőkből állanak. Az éremtár beköltözik a kormányszéki épületbe s mostani helyiségét én foglalom el a rovarokkal, amelynek rendezésére 1 1/2 évre van szükségem. A tojásgyüj-