A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

KATONA Imre: A telkibányai kőedény- és porcelángyár alapítása és működése

256 KATONA IMRE korszerű termelés. A gyárra fordított költségek évenkénti alakulása — emelkedése és csökkenése — világosan mutatja a gyár körül és a gyárban folyó munka jellegét, alakulását. 1825-ben: 15.532 ft. 15 kr. 1826-ban

: 760 ft. 25 kr1827-ben: 4.483 ft. 52 kr. 1828-ban: 3.679 ft. 53 kr. 1829-b

en: 3.76

7 ft. 10 kr. 1830-ban: 12.869 ft. 43 kr. 1831-ben: 12.826 ft. 50 kr. 1832-ben: 12.324 ft. 21 kr.'

1 A rövid kimutatásból is nyilvánvaló, hogy a termelésre fordított költségek összege csak 1830-ban éri el azt a szintet, mely a későbbi éveket jellemzi. 1827-ben — 1826-hoz képest — kétségtelenül emelkedik a gyártásra fordított pénz összege. Miután a termelésre évekig fordított költségek összege minden esetben 10 ezer forinton felül van, kétségtelen, hogy 1829ig pusztán a termelésre való áttérés feltételeinek megteremtését szolgáló összegek találhatók a számadáskönyvek tételei között. Noha — Mihalik szerint — a telkibányai porcelángyárban ,,egész éven át (1827) javában és szervezetten folyik a munka, az 1827-re előirányzott ,.A S(árcs)N(agy)Pataki és Regétzi Uradalmak Solariális Deputatuális Personalis Státusa"-ban nyoma sincs egyetlenegy regéczi porcelánt gyártó személy beállításának, vagy azok költségei előirányzásának. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy csak 1831-től kezdődően maradtak fenn a regéczi porcelángyártás első tárgyi emlékei, elgondolkodtató, hogy kik és mit dolgoztak 1827-ben a T(elki) Bányai Fabrikánsok?"' Egyébként 1830-ban is csak 4-en vannak az uradalom ,,Fabricai Status personalisán": Hüttner Mátyás igazgató, Ducsay János számtartó, Pitiek Jakab „Törő Molnár" és Jakab Ferencz „Porczellán Molnár". Ebből úgy tűnhet, hogy még 1830-ban sem folyt tényleges porcelángyártás a telkibányai porcelángyárban, hiszen a négy személy közül Ducsai János mint számtartó, kifejezetten adminisztratív munkakört lát el, a másik két személy, Pitiek Jakab és Jakab Ferenc pedig a gyártás előkészítésén dolgozik. A jegyzékben egyetlen olyan személy sem található, aki porcelánok előállításán, mintázásán, öntésén, préselésén vagy festésén dolgozna/' Miután 1830-ban készült regéci porcelánnal még nem találkoztam és legjobb tudásom szerint ilyen ezideig még nem bukkant fel, egyszerűen és magától értetődne az a feltételezés, hogy még ekkor sem folyt tényleges porcelánkészítés Telkibányán. Az 1832-es „Fabricai Status personalis" sem különbözik lényegesen az 1830-astól. Egyes pontokon duplázódott ugyan a létszám, a gyár adminisztratív teendőit már nem egyedül Ducsay János végzi, hanem Haisel Antallal, a kocsison kívül még 3 „Fabricai Munkás" is szerepel a jegyzékben. Pusztán érdekességként említjük, hogy a két molnárnak, Kolozsi Györgynek és Segdinszky Józsefnek lényegesen magasabb a kész-