A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

KILIÁN István: Latin nyelvű komédia 1720-ból a miskolci levéltárban

LATIN NYELVŰ KOMÉDIA 1720-BÓL 227 hogy a részegséget karikírozták volna ki

34

. A Bacchus-téma Magyarországon legjóízűbben Sátoraljaújhelyt került a színre Borss Dániel professzorsága alatt 1765-ben

35

. A most tárgyalt komédiának van egy mozzanata, Cyprinus dicsekvése

36

. A másik a furfangos, ura eszén is túljáró szolga. Cyprinusról van ugyanis szó. Ezeket a motívumokat az ismeretlen szerző vagy közvetlenül vagy közvetve kölcsönözhette Plautustól vagy Terentiustól. Tési

37 szerint az iskoladrámák szerzői vagy néhány plautusi kifejezést, fordulatot vesznek át vagy a nagy komédiaköltő jellegzetes cselekménymotívumait kölcsönzik, vagy pedig helyzeteket, dialógusokat ültetnek át, Plautust nagyon jól ismerték az iskoladrámák szerzői, rendezői. 1518-ban már Eperjesen színre került ugyanis egy Plautus-komédia

38

. Barthalomaeus Pannonus Gryllus című munkája is Plautus-hatást árul el

39

. Zsámboki Plautus-textusai 1566-ból valók

40

. Plautus nem idegen a jezsuitáktól. A vaskos szólásokat, a „motskos"nak minősített helyzeteket, cselekménymozzanatokat azonban megszelídítették. 1748-ban Ungváron Plautus Aulularia című darabját adták elő

41

. Plautus azonban nem volt népszerű a jezsuitáknál, hiszen a szövegeket, a cselekményhelyzeteket módosítani kellett.

41 Az ismeretlen magyar író ügyes latin nyelvű komédiájában gyakran bizonyítja a latin nyelvben való alapos jártasságát. Nagyon jól ismeri a klasszikus költők lírai telítésű természetleírásait. A hajnal redivivae Phosphorus lucis, Diis prognata suboles, grandé medicorum decus, aulae voluptas. Néha mondanivalója könnyebb megértetése vagy a szöveg líraivá tétele érdekében igényes hasonlatot alkalmaz. Az 5. scenában az egyik ephebus Eudaemon száműzetéséről értesülve így elmélkedik: „Sic, sic superbam culmine, et celsis decet Truncare ramis arborem, ut aliis qvoqe Se se efferendi detur arboribus locus." (Scena 5. 83 B) Az ifjak itt úgy panaszkodnak, mint a gyűjtemény első magyar nyelvű darabjában a szolgák. Ezek a panaszok azonban sokkal szűkszavúbbak. Az 5. scena egyik Ephebusa Licelinusnak azzal vádolja Eudaemont, hogy tirannus módjára bánik velük, s dühében ütlegeli is őket: Eph. 1: nunqvid non tui Sumus, here, tamen heu saepe qvam saevis furit In nos Tyrannus ille plagarum módis. Eph. 6: Nullum juventae barbarus lusu sinit Abire tempus. Eph. 2: grandé de levi facit Persaepe crimen." (83 B) Reálisak a kegyvesztett Eudaemon panaszai is. Cyprinust meg igen hatásosan tudja jellemezni mondván, hogy a cselvetés művésze (fraudis arti15*