A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

HUSZTY Sándor : Herman Ottó a kolozsvári múzeumban (1864-1871

Herman OTTÓ A KOLOZSVÁRI MÜZEUMBAN 11 tekezését az Egylet ülésében, minek szövege lenyomtatva publikációinak elejére sorakozik, hanem azért is, mert a múzeum geológusa majdan ezt pécézi ki nagy marakodásukban. Az új konzervator egy kis bevezető bemutatkozással kezdte előadását. „A múzeum zoolgiai gyűjteményeinek alapja megtétetett, s a közrészvét ezek iránt olyan, hogy biztosan remélhetjük, aránylag rövid idő alatt, édes hazánk Faunájának legalább vázlatát kellő rendben bemutathatni. Atyai pártfogóm és muzeumunk igazgatója Brassai Sámuel ur bizalmából s az ő személyes vezérlete alatt, csekély tehetségemhez képest törekedvén a már begyült zoológiai tárgyak halmazát kellő rendbe hozni s egyszersmind tehetségemhez és erőmhöz képest szaporítani. Buzditva tisztelt főnököm által, foglalkozásaim alkalmával tett tapasztalásaimat esetenként a t. vál. gyűlés tudomására juttatni annyival is inkább kötelességemnek tekintem, miután eszméim azt hozzák magukkal, hogy a múzeum minden szakosztályának legyen saját irodalma is, és ha e feltételem a t. v. gy. helyeslésére méltó, egész erőm megfeszitésével fogok törekedni az eszme megtestesülésére, biztatva attól a reménytől, hogy támogatás hiányával nem leszek."

4 1865. Az új esztendő is jól indult. Február 9-én ,,Herman Ottó értekezik a múzeum állattani osztályának rendeltetéséről és állapotjárói, és kitüntetvén ama gyűjtemény hézagait, figyelmezteti a közönséget és különösen a vadászokat, mily könnyen és czélszerüen nyújthatnának segélyt e hézagok kipótlására."

5 Március 22-én felolvasást tartott az Egylet szakgyűlésében „Állattani közlések" címen, mely olyan sorozatfélének indult az előző esztendőben vázolt programja szerint. Ez is alkalom, hogy eszméit továbbfejlessze. ,,A bevezető szavak indoka, hogy intézetünk állattani osztálya is kezd életjelt adni! Lássuk tehát a kezdet irányát, jelöljük az utat, melyen haladni, szabjuk ki a kört, melyben mozogni szándékozunk; vessünk számot a segítséggel, mely támogat, és a nehézségekkel, melyekkel szembeszállani, és melyeket legyőzni kell! Erdély Faunája gazdag és sajátságos; az erdélyi faunistának nagy, szép, mondhatnám szűz feladata vagyon. Segítsége a hazaszeretet, hontársai buzgalma és áldozatra való készsége, mely a hazai tudománynak muzeumunk képében bár szerény, de biztos, s idővel virágzásra alkalmas ápoló intézetet emelt. Lássuk a nehézségeket. Ezek főképpen az önálló kiindulás nehézségeiben rejlenek, s a kezdetet nálunk sok tekintetben valódi teremtésnek mondhatni. Avagy nem kapaszkodtunk-e mindeddig idegen nemzetek tudományos vívmányai uszályába? Vannak-é eredeti észleleteink? Van-é magyar szakirodalmunk? Sem az egyik, sem a másik! A tudomány igazságai ugyan — legyenek bár tatár nyelven kimondva — mindig igazságok maradnak, de gyakorlatilag csak akkor lehetnek üdvösek egy nemzetnek úgy szellemi, mint anyagi létére, ha a nemzet