A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári munkások művelődési törekvései a századfordulón

279 DIÓSGYÖRVASGYÁRI MUNKÁSOK MŰVELŐDÉSI TÖREKVÉSEI A SZÁZADFORDULÓN ZÁDOR TIBOR A felszabadulás óta Diósgyőrvasgyár Űjdiósgyőrrel és Pereces bányateleppel együtt Miskolc harmadik kerületét képezi, a gyár- és bányatelepülés közigazgatásilag egyesült Miskolccal. Ezzel sikeresen befejeződött a miskolci városvezetés Diósgyőr anyaközséggel vívott ötévtizedes harca az említett települések bekebelezéséért. A diósgyőrvasgyári kolónia 1868-ban megkezdett telepítése óta sajátos módon kifejlődött. Az a tény, hogy a Budapesti Gépgyár megvásárlása után az ország második állami szervezésű gyártelepe volt, jellegzetes sajátosságokkal színesítette fejlődését. A lakótelep teljesen új, rendezett település, egyenes utcasorokkal, megfelelő lakásokkal. A diósgyőri új vasgyár (a kohászati művek) és lakótelep megalapítása lehetővé tette, hogy Diósgyőrvasgyár a magyarországi nehéz vasipar fellegvárává váljék. Hatása nagy horderejű. Az itt dolgozó munkások nemcsak a vasat, jaz acélt formálták, hanem a szocializmus tanainak megismerésével önmagukat, majd a környék társadalmát is formálni kezdték. Szerepléseikkel, harcos kiállásaikkal jelentősen hozzájárultak a magyarországi kapitalista rendszer megdöntéséhez és a szocialista társadalom felépítéshez. A XIX. század utolsó harmadában Miskolc város nem fejlődhetett oly rohamosan mint a vasgyár lakótelepe, mert gátolta sokszázados létének számos építészeti objektuma, a lakosság jelentős részének mezőgazdasági jellegű foglalkozása és tudatának konzervatív volta. A céheket az 1872-es országgyűlés ugyan megszüntette, azonban sem a kisiparos, sem a városi társadalom többi részének tudatát nem lehetett rövid idő alatt átformálni. A kapitalista fejlődés a múlt század utolsó évtizedeiben Miskolcon is megindult, és a század végéig 10 kis gyárüzem, illetve vállalat jött létre. Ezekben az üzemekben kezdett Miskolcon a gyáripari munkásság kifejlődni, számuk azonban nem volt nagy. A diósgyőri vasgyár munkásállományához viszonyítva az első világháború végéig annak kb. egyharmadát jelentette. Sokkal nagyobb a kisiparban foglalkoztatott munkások száma. Ebből a három csoportból: a diósgyőrvasgyári nagyüzemi, a miskolci gyári és a miskolci kisipari munkásokból fejlődött ki a magyarországi munkásosztály nagymiskolci tömbje, amely időről időre harcos kiállásával hívta fel magára az egész ország lakosságának figyelmét és nagy áldozató-