A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári munkások művelődési törekvései a századfordulón

280 ZÁDOR TIBOR kat hozott azért, hogy a szocializmus eszméi hazánk északkeleti részén győzelemre jussanak. Ennek a feladatnak a sikeres megoldásához szükséges volt, hogy a munkásosztály Diósgyőrött és Miskolcon lakó tagjai elsajátítsák azt a műveltséget, amelynek birtokában sikeresen tudják megvívni a szocialista forradalmat, majd állandósítani tudják a munkásosztály részére a hatalom birtoklását. A következőkben ezzel a témával foglalkozom. * A diósgyőri vasgyár testvérintézményének, a budapesti állami gépgyárnak munkásai 1890. május 5-én nyilvános gyűlést tartottak és helyzetük javítása céljából kérvényt terjesztettek be igazgatóságukhoz. Ebben „a nyolcórai munkaidő bevezetését, az akkori munka díjazásának 30 százalékos emelését, a napidíjak 25 százalékos emelését, a vasárnapi munkaszünetet és május 1-ének munkaünneppé nyilvánítását"

1 kérték. Mikor maradt volna ideje a tanulni vágyó munkásnak a napi 12 órás folytonos munka mellett, hiszen sokszor még a vasárnap is munkanap volt. És mégis élt ezekben a munkásokban a vágy a tanulás iránt, mert a kérvény végén azzal indokolják a munkaidő 8 órai időtartamra való leszállítását, „hogy így mind szakmánkban, mind pedig szellemileg kiképezhetniük és kimüvelhetnők magunkat."

2 A budapesti munkások azt tapasztalták, hogy a külföldi ipari államok munkásaival versenyre kelni sem szakmájukban, sem pedig a szellemi képzettség területén nem tudnak. Pedig erre nagy szükség lenne, mert „ezáltal hazánknak virágzó és fényesebb ipart biztosítanánk."

2 A budapesti munkások tudatában voltak szakmai és általános műveltségük színvonalának nemzetközi értékével. A külföldi kapitalista államok a kíméletlen gazdasági harc sikeres megvívása végett, a termelékenység érdekében rövidebb munkaidőt és több művelődési lehetőséget biztosítanak a munkások részére. Milyen volt a helyzet a diósgyőri vasgyárban, amelynek építését 1868ban kezdték meg? Az 1868. évi XXXVIII. te. elrendelte a hatosztályos elemei iskolák megszervezését. Diósgyőrött is gondoskodni kellett az ide sereglett ipari dolgozók gyermekeinek iskoláztatásáról. A 60 főre szaporodott gyermekcsoport számára egy tanítóval működő magánjellegű elemi iskolát szerveztek/

1 Az iskola fenntartási költségeihez 1868—70. között a szülők is hozzájárultak. Hat év múlva költöztek csak be az eredetileg iskolának épített épületbe. A gyár dolgozóinak létszáma 1880-ban még csak 684, de öt év múlva már 1773,

5 s ezzel arányosan növekedett a tanulók száma is, mert a lakótelep új utcasorokkal bővült. Űj iskolaépületről kellett gondoskodni, amelyet 1888-ban adtak át a fiúknak. Ugyanakkor adták át az óvodát is. A lányok részére csak 1894. júniusára épült fel az új iskola. El kell ismerni, hogy valamennyi vasgyári iskola az ország legkorszerűbb oktatási intézményei közé tartozott. Az új tanügyi intézmények létesítése Baross Gábor kereskedelmügyi miniszter érdeme volt. Baross azért támogatta a mintaszerű fiúiskolának