A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KILIÁN István: Latin nyelvű komédia a XVIII. század elejéről a Borsod megyei Levéltárban

430 KILIÁN ISTVÁN Nondum is sepulerum mat[er] abisset (?) raea Ni foeda toties verba violassent piám (?) Experta voces in[n]ocens illa e[st] tuas. Quotus Megaeram, sexui labem suo, Sagamque, quoties se audijt misera stygem. Et ubi tot acuum s[un]t pretia, quas tibi dedit? Confidit o[mn]ia: praemium hoc reddis bonae? Pro juste vindex sceleris, hoc audi nefas. Audite superi, plura si quisquam audeat. Salac: Dolet, pudetque, q[ui]dq[ui]d admisi scelus. 57. Az invicem a vitijs szó fölé írva. 58. Majdnem teljesen átjavított sor. Az eredeti: His te Mavortem vindica inditis dijs. A Mavortem szó fölé utóbb a Gradivum szót írja, majd azt is törli, a végleges forma a köv: His praesidem te vindica armorum deum. 59. A sceptrum áthúzva. Fölé írva: gladium. 60. A Plutoni aeternis mancipandum carceribus törölve. A törölt sor fölé írva: Charontis. 61. Az obsequio a tradit és a debitam közé és fölé írva. 62. A szövegrészt e két szereplő mondja együtt. Ámort gályarabságra ítélik Charon bárkáján. 63. A „Maesta semper longior" új sorba kívánkoznék verstani szempontból. Az eredetiben azonban a két verssor egyben található.