A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KILIÁN István: Latin nyelvű komédia a XVIII. század elejéről a Borsod megyei Levéltárban

402 KILIÁN ISTVÁN szakbeli közművelődési és közgazdasági történetéhez. (A szepsiszentgyörgyi Gr. Mikó kollégium értesítője 1909—1910.) Pótsa József: Háromszék vármegye. Emlékkönyv Magyarország ezeréves fennállása ünnepére. (Szepsiszentgyörgy, 1899. 380.) Kozma Ferenc: A Székelyföld közgazdasági és közművelődési állapota. (Budapest, 1879.) Jákó János: Háromszék megye. (Nagy-kikindai magyar gimnázium értesítője 1882—1883.) 38. Erről Kézdivásárhelyt személyesen győződtem meg. A két helység Kézdivásárhely és az egykori Kanta között csak a kicsiny Rácokpatak képezte a határvonalat. 39. Vö. RMDE 515—555. Vö. még: Busa Margit: Egy ismeretlen színjáték ItK. 1956. 2. 187—196. „As minap hogj én is Brassóba mentem..." (526. sor) „A Fekete ügjből sok halat ki fogék ..." (590. sor) 40. Kovács Bernardon: i. m. Szerző: Szabó Konrád. Vers és próza vegyesen. I. IV. actus. Prológus, Epilógus. Cím ugyanaz. Előadták: 1762. aug. 2. 41. Borka asszony és György deák, Stolander és Dromulus. (ItK. 1918. 3—4, 323—343, 403—420. 42. Szombathy János: A kantai minorita iskoladrámák. IT 1942. 187—188. 43. Szerző: Jancsó Ferenc. Magyar. Előadták: 1779. május 30. Vö.: Kovács Bernardon: i. m. 44. Vö. Kilián: i. m. 26. 45. Vö. Kilián: i. m. 27. 46. Vö. Kilián: i. m. Parentum nimius amor sui ipsius ultor dráma. ív. Act. se. 4. 47. Kilián: i. m. 28. 48. Socius 3 tius szereplőnevet x jellel utalja a megfelelő szöveghelyhez. 49. RMVJ 50—51. Bayer: i. m. 1897. (Szövegkiadás is.) Vö. még: A magyar drámairodalom története a legrégibb nyomokon 1867-ig. II. Függelék. (Budapest, 1897.) 395. Bayer: i. m. EPhK 1891. 143. MIT I., 587—589. A Bakhus című drámát 1969-ben Budapesten előadta a Thália színház. 50. A szabók seregének katonái éppenúgy tűt használnak fegyverül, mint a Homérosznak tulajdonított Béka egérharc című komikus eposzban, amelynek egy későbbi magyarországi feldolgozója Csokonai. 51. Vö.: szöveg 23—31, 472—478 sorokat. 52. Ugyanilyen vezényszavakat olvashatunk a Musa cum ministris suis című a kolligatumban található darabban: 9. scena. 76 A. 53. Megjegyzendő, hogy az inductio cselekmény-összefoglalásánál a szerző az alábbit írja: „legátus adest... nectarque deorum . .. salsam maris aquam offert". (A szövegben azonban már a sós tengervízről már nincs szó: „Mittunt deorum nectar, haud sperni putant, quo te fatentur Caelitum excelsissimum. . ." Glaucus és Oceanus követe tehát nem nektárt, hanem valóban sós tengervizet iszik, s erről azt hiszi Salacon, hogy ez a nektár. 54. A komédiának úgy tűnik elmaradhatatlan kelléke a tumbajelenet. Megtalálható ebben a gyűjteményben levő Declamatio de Victore ebrioso című komédiában, és a Voluptas a deluso adolescente delusa című darabban. 55. Vö. itt 53. sz. jegyzet. 56. i. m. 57. Vö.: Puskás Endre: Holberg: A politikus csizmadia fordítását (Szeged, 1942. Bev. 43.) Puskás már a magyar sajátosságoknak megfelelően a Kandestöber-t csizmadiának fordítja, holott az ónművest jelent. 58. Bleyer: i. m. 34. 59. Graz: Doller Bawrkőnig, Ein voller Bawr, zu kőniglicher würde erhaben, dan folgens gleich, durch ferrere Trunkheit wiederum in der Bawr Stiffel gestossen. (1639. Freiburg, Br. Jonathan) Freiburg: Der betrunkene Bauer, Szerző: Jákob Masen, Köln, 1664. Vö. Müller: i. m. 72. 60. Vö.: i. m. 82. 61. Valamennyi cím nélkül. Müller i. m. megjegyzi, hogy a Rusticust Párizsban du Cercaeu rendezte a színházban. A benediktinusok ugyanezt Salzburgban 1738-ban és 1749-ben. Hasonló témájú az 1641. Maastricht vita humana somnus. 62. Életét illetően vö.: Müller: i. m. II. 30—31.