A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KILIÁN István: Latin nyelvű komédia a XVIII. század elejéről a Borsod megyei Levéltárban

392 KILIÁN ISTVÁN küldi, hogy vezesse Salacont a szabótanács elé, akiről ezalatt úgy dönte­nek, hogy éljen meg három évig saját kenyeréből. Az imént kiküldött inas azonban rémülten fut vissza, s jelenti, hogy inastársa elmenekült. A tanács előbb a hírt hitetlenkedve fogadja, s azután, hogy megelőzzék az elmenekült Salacon esetleges szándékát, fegyvert ragadnak. Sartor a fa­mulusok hadának hadvezéri beszéd kíséretében kiosztja a fegyvereket, akinek, nem jut, azoknak tűt. 50 A 8. inductio Vulcanus műhelyébe vezet el. Vulcanus Juppiter parancsára az új isten fegyvereit készíti. A kovácsisten sokat panaszkodik a munkára. Salacon isten szolgálatában több a munka, mmt Juppiter vagy Mars szolgálatában. A fáradtságtól még a keze is re­meg. Vulcanus éppenúgy panaszkodik, mint Salacon inas korában. 51 Az új isten meg becsmérli Vulcanus munkáját. A munkások Salacont szidalmazó énekbe kezdenek, erre újabb szidalomzápor hull Vulcanus fejére, aki a munkatempó enyhítéséért könyörög. Salacon ahelyett hogy válaszolna, inkább dicsekedni kezd: nevét hamarosan meg fogja ismerni a föld és az ég. Végül Vulcanus felvilágosítja Salacont, az istenek a már nyugalom­ba vágyó Mars helyébe akarják állítani. A 9. inductioban ismét Sartor há­zában vagyunk. A szabó reményét vesztve tér haza. Tudja, hogy Salacon őelőle menekült el. Bűnösnek érzi magát, amiért elűzte házától az inast. A tanács tagjai vádolják Sartort, ő pedig úgy véli, érdemes arra, hogy az alvilágba jusson. Könyörög az égiek közé jutott Salaconhoz, s ebben a pil­lanatban megpillant egy üstököst, s erről úgy véli, hogy csoda jel, s ez is az ő bűnösségét bizonyítja. A 10. inductio ismét égi terekre vezet. Mars meg­látogatja Salacont, akire a szerencse napja virradt, mert Juppiter úgy dön­tött, hogy ő vegye át Marstól az égi hadak irányítását. Juppiter most azért küldte őt magát, Marsot, hogy ünnepélyes keretek között átadja hatalmát. Ezután következik a hatalomátadás szertartása. Mars átadja a hatalom jel­vényeit, Deucalion az égiekhez fohászkodik, hogy ismerjék el Salacont ve­zérüknek. Az új hadistennek a kezébe a katonák leteszik az esküt, ő pe­dig ígéretet tesz, hogy az ég hatalmáért életét és vérét is hajlandó felál­dozni. A beiktatás szertartását örömünnep követi. A 11. inductioban ismét az istenek között vagyunk. Salacon hatalmának és gőgjének növekedését végül is Mercurius elégeli meg. A satirokat biztatja fel Salacon ellen, aki csak parancsokat osztogat, s az isteneket akarja irányítani, még Mars tisz­tét is el merészelte vállalni. Uralkodni akar az egész világon. Félő, hogy Juppiter hatalmára törő új Enceladus lesz belőle. A satirok hűséget fo­gadnak Mercuriusnak, s tagadják Salacon isteni mivoltát. Icarus szeren­csétlenségének is az volt az oka, hogy túlságosan magasra tört. Kölcsönö­sen megfogadják tehát, hogy bosszút szőnek Salacon ellen és elfogják a zsarnokot. A 12. inductio színhelye ismét csak az ég. Az új hadisten Sala­con büszkélkedik, hogy az ég közé került. Ö maga az ég dísze, még Juppiter is örült annak, hogy atyjának tartja. A csillagokig jutott fel. s ezért a sor­sot áldja. Harcra buzdítja az ég katonáit, a szabók ellen akar háborút in­dítani. Bűnhődjenek a szabók az ellene elkövetett vétkekért. Katonái hű­séget esküsznek, s ezután Salacon katonai vezényszavakkal gyakorlatoz­tatja katonáit,'' 2 majd újból buzdítja őket. Eközben hírnök érkezik: az is­tenek elnézését kéri, amiért hadistenné emeltetésének ünnepélyes szer-

Next

/
Oldalképek
Tartalom