A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KILIÁN István: Latin nyelvű komédia a XVIII. század elejéről a Borsod megyei Levéltárban

LATIN NYELVŰ KOMÉDIA 393 tartásán nem jelenhetett meg. Mulasztásuk helyrehozatalára küldik az istenek italát a nektárt.

53 Ezt talán nem veti meg Salacon, hiszen, aki ebből iszik, a legmagasabb rangú istenek sorába emelkedhet. Eközben — s ez a 13. inductio cselekménye — satirok támadják meg Salacont, katonái elmenekülnek. Itt vagy?! — sziszegik Salacon fülébe a satirok —, aki Juppiter hatalmára törtél. Bűnhődj nagyobb büntetéssel, mint az az embereknél lenne jogos. Salacon jajgat, sorsa fordultán panaszkodik. A satirok pedig egymás után mocskolják a tréfából istenné lett inast, aki ismét csak a sorsot átkozza, amely éppen akkor büntette a legjobban, amikor a legmagasabbra emelte. Az istenek bíráskodnak Salacon felett a 14. inductioban. Megjelennek a vádolók is, s közöttük — a javított szöveg szerint — ott ül egy szabó is, aki valószínűleg maga Sartor, Salacon mestere. Juppiter záporozza szitkait az istenek ellenségére. A vádlók felsorolják az inas vétkeit: felkelt mestere ellen. Saturnus ismét csak vádolja Salacont: az istenek hatalmára akart törni. Az inas pedig esedezik, könyörög, fogadkozik, szánja, bánja vétkeit. Mercurius gyászemelvényt emeltet számára,

54 hogy megijessze a nagyratörőt. Megfosztják isteni ruháitól, s Vulcanus inasruhát erőszakol Salaconra, közben pedig szemére olvassa a degradált istennek, hogyan bánt vele akkor, amikor még hatalma volt. Salacon csak a sorsot szidja, átveszi mestersége jelvényét a tűt és a cérnát. Mars egy fakardot nyújt át neki, büntetésből viselnie kell, mert Juppiter ellen szőtt összesküvést. Mercurius sós tengervizet itat

55 a remegő és vonakodó Salaconnal —• nektár helyett. Vulcanus az inas homlokára bélyeget süt, hogy messziről is meg lehessen ismerni. A megcsúfolt inas pedig szégyenében legszívesebben meghalna. Vulcanus mondja ki az ítéletet: nem halhat meg, mert számára rosszabb az élet a halálnál. Sorsa az elhagyatottság és a szerénység lesz. Ez a nagyravágyó nyeresége. Salacon most már úgy érzi, hogy sem az égiekhez, sem a földiekhez nem tartozik, végül is a nézők soraihoz fordul: ti barátaim, legalább ti sirassátok meg sorsomat. A cselekmény rövid leírása után nyilvánvalóvá vált a vígjáték szerkezete. A darabot a klasszikus komédia mintájára Argumentum és Prológus vezeti be, majd Epilógus zárja le. Az ismeretlen szerzőt a cselekmény színhelyeinek elosztásában minden bizonnyal az arányosság elve vezette. A színhelyek szabályszerűen nem váltakoznak ugyan az Olympus és a föld között, annyi azonban bizonyos, hogy 7 inductio (1, 3, 4, 5, 6, 7, 9) a földön, ugyancsak. 7 olympusi színtereken játszódik. Már ez is tükrözi a szerzői szándékot: nemcsak a nagyravágyó szabóinast, hanem az antik istenvilágot is ki akarta gúnyolni. Az ismeretlen szerzői forrásait vagy forrását megállapítani nem lehet, legfeljebb csak feltételezéseink lehetnek. Gragger

56 szerint Plautus, Terentius, Shakespeare komédiái mellett Moliére munkáit is használták. Különösképpen ismerik a szerzők a Fösvényt, a Botcsinálta doktort, az Ürhatnám polgárt. A most bemutatott komédia témája leginkább az Úrhatnám polgár alapötletéhez áll a legközelebb. Ismerik Ludvig Holberget, az ő munkái közül ehhez a témához legközelebb a Den politische Kandestöber, A politikus csizmadia áll.

57 Gottsched Schaubühnejét az iskoladrámaszer-