A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KILIÁN István: Latin nyelvű komédia a XVIII. század elejéről a Borsod megyei Levéltárban

LATIN NYELVŰ KOMÉDIA 389 katonaélet után. A darab szerkesztése is módosíthatja ismereteinket. A Placetne juvenes kezdetű darab I. declamatioja afféle elmélkedő dráma, a II. declamatioja pedig komédia. Ezt tehát nem interludium, hanem valamiféle postludium. A gyűjtemény második vígjátéka a Declamatio de Victore ebrioso Bacchanalistica

45 című darab. A rendkívül jóízű, igen ügyes, komikus helyzeteket és reális jellemeket teremtő komédia az előbbihez hasonlóan komoly hangvételű szerkezeti egységgel kezdődik. Ez azonban már nem úgynevezett elmélkedő dráma, hanem elmélkedő monológ, s ezt követi a postludium, amelyben a kornak szinte elmaradhatatlan szokásaként megjelennek a bűnre csábító alvilág vagy pokol megszemélyesítői is. A részeges katonát Capitan parancsára megkötözik, s mikor már mámorát kialudta, akkor el akarják vele hitetni, hogy meghalt, A jelenet rendkívül komikus, hiszen a darabot diákszereplők adták elő. A 7. inductioban a részeg Victort a színpadra cipelik agyonkötözve, majd nagy lármát csapnak, hogy ébredjen fel részeg álmából. Az ébredező Victor nem tudja hol van, feleségét hívja, fájlalja kezét, lábát, világosságot kér. Miles sejtelmesen szól hozzá: mindketten meghaltak, részegen együtt merültek a pokolba. Victor megrémül, önmagát vádolja és fogadkozik, hogy sohasem iszik többé bort. Itt is reális alakokat sorakoztat fel a szerző. Victort sem a templomban, sem otthon nem lehet megtalálni, csak a kocsmában. Reális alakok a Victort megtréfáló katonák is, hiszen már a megbeszélésének pillanatában is jóízűt nevetnek a majd rászedett Victoron, s tudva azt, hogy gyakran és szívesen dicsekszik dús szakállával és bajuszával, azt is levágják. A pokol egyik ördöge itt is

46 szívesebben tömné a hasát, semhogy az alvilág fejedelmének számára terhes utasításait végrehajtsa. A reális jelenetek egész sorával találkozunk a darabban. Ügyesen kombinálta a szerző darabjába azt a tényt is, hogy diákszereplők adják elő diák nézőközönségnek. Újszerű a darab szerkesztése. A humoros, szerfelett sok nevetésre okot adó farsangi darabot egy elmélkedő monológ előzi meg. Az előző komédiánál a tragikus I. és a komikus II. inductio azonos rangú szerkezeti elemek, itt a postludium szerkezeti helyét, a második helyet még megtartja, a bevezető monológ jelentősége azonban kisebb, mint a Placetne juvenes című darab I. inductiojáé. Itt tehát már arról van szó, hogy a szerző felismerte a komédia jelentőségét, s most már nem afféle figyelemfelkeltő, pihentető, másodlagos szerepet, hanem primer szerepet szánt neki. Itt ebben a színjátékban a terjedelmes elmélkedő monológ válik másodlagossá, s a monológ természetéből adódóan jelentéktelenebbé. A kolligátum harmadik vígjátékából már ez a komédiát megszelídítő, másodlagos szerepet vivő elmélkedő monológ is hiányzik. A Voluptas a deluso adolescente delusa (A rászedett ifjútól rászedett vágy)

4

' című komédia teljesen önálló, független műfaj. Az egész darab jól sikerült tréfák sorozata. A munkaundorban (taedium laboris) szenvedő Licelinushoz, hogy őt meggyógyítsa, egy alorvos, Cyprinus érkezik. A „gyógyszer" hat, s ezért Cyprinus belopja magát Licelinus kegyeibe annyira, hogy az eddig „beteg" gazda Cyprinus vetélytársát Eudaemont is elűzi házától. A részeg Licelinust Cyprinus testvérei, Dolor, Luctus, Egestas, Inquetudo és Pudor