A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KILIÁN István: Latin nyelvű komédia a XVIII. század elejéről a Borsod megyei Levéltárban

LATIN NYELVŰ KOMÉDIA A XVIII. SZAZAD ELEJÉRŐL A BORSOD MEGYEI LEVÉLTÁRBAN KILIÁN ISTVÁN A magyar vígjáték fejlődésére a hivatásos világi színjátszásnak a nyugat-európai országokhoz viszonyított késői jelentkezése nyomja rá a bélyegét. Mindazok, akik a magyar komédia történetét kutatják, keresik azokat a drámákat, komédiákat, interludiomakat, amelyek a XVIII. század végén irodalmi rangra emelkedett magyar komédia forrásai lehetnek, s éppen ezért egy-egy újonnan előkerült magyar vagy más nyelvű, de Magyarországon játszott komédia értékes forrása a magyar dráma-, közelebbről a komédia-történetírásnak. Egy-egy előkerült komédia természetesen gazdagítja a korról alkotott irodalomtörténeti ismereteinket. A magyar vígjáték történetének legmodernebb feldolgozója, Dömötör Tekla

1 közreadta a XVII—

XVIII. század magyar nyelvű komédiáit, interludiumait, s a komédiakutatás eredményeinek birtokában szintézist teremtett. A magyar vígjáték első otthona az iskola volt, s ezért ahogyan megkülönböztetjük az iskolákat az őket fenntartó hatóságok alapján, úgy különböztetünk meg katolikus és protestáns, illetve jezsuita, ferences, minorita, piarista és pálos színjátszást. A katolikus iskolai színjátszásban a jezsuiták jutottak vezetőszerephez,

2 amelyet Habsburg- és pápahűségük, valamint jól kidolgozott oktatási rendszerük,

3 drámaírási és rendezési gyakorlatuk is biztosított számukra. Történeti elsőbbségre azonban a ferencesek tettek szert.

4 A sokáig őrzött latin nyelvűség, a vallási propaganda szolgálatba állított témaválasztás a jezsuiták eredményeit egyes kutatók szerint másodlagossá, esetleg regresszívvé is tette. Sokkal pozitívabb ebből a szempontból a piaristák

5 és a pálosok

6 drámai gyakorlata, hiszen jókedvű, reális figurákat felvonultató, klasszikus komédia sztereotip jegyein építkező magyar nyelvű komédiák piarista és pálos szerzők tollából születtek a XVIII. század második felében. A komédiaírók az iskoladrámák sajátos műfaji adottságaiból kifolyólag egymás, vagy klasszikus szerzők, drámaírók munkáit felhasználják, annak egyes motívumait átveszik, kompilálják. Az iskolai vígjátékok szerzői komédiáik megírásánál Plautus munkáit is szemük előtt tartották. Plautust —• Tési Edit

7 szerint — háromféle módon hasznosítják komédiáik írása közben: néhány plautusi kifejezést ültetnek át darabjaikba, vagy átvesznek bizonyos plautusi cselekménymotívumokat vagy kölcsönöznek bizonyos helyzeteket, dialógusokat. Már 1518ban adtak elő Plautus darabot,

8 A XVI. század folyamán Barthalomaeus Pannonaus Gryllusa

9 árul el Plautus-hatást. 1566-ban Zsámboki ad ki Plau-