A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)
KILIÁN István: Latin nyelvű komédia a XVIII. század elejéről a Borsod megyei Levéltárban
384 KILIÁN ISTVÁN tus-textusokat. 10 A magyar jezsuita iskolákban is játszanak tőle komédiákat, kölcsönöznek ötleteket, fordulatokat, vagy szelídítik meg a minden bizonnyal obszcénnek tűnő plautusi cselekményeket. 11 A profán, sokszor obszcén Plautus azonban a jezsuitáknál közelsem volt annyira kedvelt, mint a piaristáknál vagy a pálosoknál, akik 1737-től a század végéig Plautus komédiáinak legkülönfélébb átdolgozásait jelenítették meg színpadjaikon. 12 A másik klasszikus komédiaíró Terentius már közelsem volt ennyire népszerű. A jeles latin komédiaíró magyarországi utóéletét legutóbb Maróti Egon vizsgálta." Terentius neve a magyar jezsuita iskoladrámák címeiben csak kétszer fordul elő, 1 '* az Andriát azonban, vagy ennek „motskaitól megtisztított" változatát többször is előadják. Első alkalommal 1693-ban Eperjesen, majd 1697-ben Kassán, 1702-ben Zágrábban, 1708ban Kassán, 1719-ben Selmecbányán, 1722-ben Komáromban, 1726-ban és 1731-ben Sárospatakon, 1741-ben pedig Rozsnyón mutatnak be Chremes címmel komédiát. 1 '' Chremes Terentius Andria című vígjátékában Philumena és Glycerium atyja. Az iskolai vígjátékszerzők természetesen ismerték Moliére-t, Holberget, Gottschedet s a tőlük olvasott vígjátékok alapötleteinek felhasználásával a témát aktualizálva kompilálták meg saját vígjátékaikat. Gragger 10 moliére-i, Bittenbinder 1 ' plautusi, holbergi, moliére-i, kotzebue-i, gottschedi, Alszeghy 1 * pedig ismét csak plautusi nyomokat keres az iskolai vígjátékokban. Puskás Endre 111 pedig Holberg magyarországi utóéletére is kitér munkái bemutatása során. A forráskutatásokat összegezi, az ismert XVII— XVIII. századi komédiák szövegét újra kiadta Dömötör Tekla. 20 Az irodalomtörténeti kézikönyvben az iskoladráma-kutatás eddigi eredményeit, s ezen belül a komédiatörténetet összefoglalja Tarnai Andor. 21 Az iskolákban előadott vígjátékoknak vannak sztereotip jegyei, viszszatérő helyzetei, motívumai, azonos karakterű szereplői, s ezek igen könynyen azonosíthatók Plautus vagy Terentius, Moliére vagy Gottsched vagy éppen Holberg valamelyik cselekményhelyzetével, szereplőjével. Felfedezhetők ezekben a komédiákban is az európai bohózat legmarandandóbbnak bizonyult elemei, a verekedés, a koporsóba vagy tumbára fektetés. Szereplői között megtaláljuk a semmittevő, de minden hájjal megkent szolgát, a részeges katonát, a csavargó diákot, a magas polcra jutott parasztot vagy mesterembert, a jobb kéregető helyért veszekedő koldushadat, az alorvost, a panaszkodó parasztot. A koporsóba fektetés Ben Johnson Volponejában válik irodalmi rangúvá, megismétlődik az egyik legsikerültebb magyar közjátékban, a Kocsonya Mihály házassága című darabban. Az álorvos motívum Moliére Botcsinálta doktorában kerül színre, a magyar irodalomterén pedig egy epikus munkában, Fazekas Ludas MatyÍjában emelkedik irodalmi rangra. A most bemutatott vígjátékban is megjelennek ezek a motívumok, visszatérnek a klasszikus komédiák jellegzetes szereplői. A Hilaria Deorum is Salacone Sartorculo exhibita (Az istenek tréfája Salacon szabóinassal) című, igen jóízű, latin nyelvű komédia egy nemrég előkerült drámakolligátum egyik darabja. A gyűjteményről egy alkalommal már beszámoltunk, 22 s ugyanitt közöltük a gyűjteményben található
