A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

R. NYÍRI Lili: Munkásszobrászat indulása Diósgyőrvasgyárban a felszabadulás után

MUNKASSZOBRÁSZAT DIÖSGYÖRVASGYÁRBAN 371 hatott volna ki. A „Baba íürösztése" szobrocskájára gondolok, ami éppen Kovács Mária lakodalmas kompozícióival tartott lelki rokonságot. Ugyanez vonatkozik Korompai Ildikóra, aki szintén egyéni utakon járhatott volna, ha „hivatásszerűbben" műveli a szobrászatot. A tanfolyam „kitartó" többi látogatójáról is csak jót mondhatok. Nem voltak művészi ambícióik, de szeretettel és bizonyos fokú rátermettséggel dolgoztak. így a kis kollektíva szelleme kitűnő volt, amit minden megmozdulásunk egységes és lelkes eredménye is mutatott. Ebben az időben Korán Imre volt a gyárigazgató, akit későbben Herczeg Ferenc váltott föl. Ha igazi kommunistáról hallok beszélni, még napjainkban is, akkor lelki szemeim előtt az Ö alakja jelenik meg. Kulturált, megértő, céltlátó, de mégis erélyes egyénisége értette meg velem, hogy milyennek kell lennie egy valóban művelt kommunistának. Ebben az időben vette át a DIMÁVAG a „Jószerencse" szakosztályait és az addig bizonytalan alapon működő csoportunknak is megerősödött a pozíciója. Ezután már hetenként két alkalommal gyűltünk össze „órára" és az én tiszteletdíjam is fizetéssé rendeződött. Kezdtük komolyan érezni a Gyár gondoskodását, segítségét. 1947 augusztusában „Miskolci Hét"-re készült a város. Ennek a rendezvénynek keretén belül a két képzőművészeti csoport részére két megfelelő helyiséget biztosított a rendezőség, amelyekben az addig elért eredményeinket bemutattuk. Izgalmas napok következtek. Igyekeztünk mindent „készre hozni", hogy bemutatkozásunk minél megnyerőbb legyen. 1947. augusztus 7-én nyílt meg a „kiállítás", ami tulajdonképpen inkább egy csoport művésztörekvéseinek dokumentálása volt, amint ezt a Friss Űjság 1947. augusztus 15-én megjelent cikkében is olvashatjuk: „A diósgyőr-vasgyári dolgozók sikere. — A Miskolci Hét-en a vasgyári dolgozók képzőművész és iparművész csoportja külön kiállítást rendezett. A kiállítók között több olyan tehetség van, aki máris kész művésznek számítható. Simon József a festők közül, Tóth Béla és Berecz Ilona a szobrászok közül tűnt ki. Simkó János, Lakatos László, Éles Béla, Toroczkói János, ifj. Fazekas József festő-növendékek. Varga Pál, Szendrői Anna, Korompai Ildikó, ifj. Korompai Viktor szobrásznövendékek érdemelnek külön dicséretet." Amint az újságcikkben is már olvasható az egyéniségek már akkor kiváltak és névszerinti méltatásra érdemesültek. A felszabadulás után a Miskolci Hét az első ilyen megmozdulás és érthető, hogy a látogatók ezrei tolongtak a kiállításokon. Rengeteg kritikát kaptunk, sok biztatást és így újult erővel fogtunk hozzá feladataink megoldásához. A tanfolyam résztvevői lassan megtalálták egyéni kifejezési formájukat és nagy lelkesedéssel dolgozott kis kollektívánk. Az Iparos Tanonciskolában új helyiséget is kaptunk, amelynek egyik tantermét bocsátották rendelkezésünkre. Itt már szabadabban „piszkolhattunk", mert az iskola maga is hasonló célra használta ezt a tantermet. 24*