A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

R. NYÍRI Lili: Munkásszobrászat indulása Diósgyőrvasgyárban a felszabadulás után

372 R. NYlRY LILI Egy késő őszi délután összeszedtük holminkat és átköltöztünk. 1947 decemberében volt az első gyári bemutatkozásunk a Vendégház halljában. Ez már „ünnepélyes keretek között" zajlott le és itt találkoztam először Herczeg Ferenc gyárigazgató elvtárssal. Az addig csak megnyilat­kozásaiból élvezett gondoskodás, ezzel ,,emberi alakot" öltött. Ő akkor már tájékozott volt más üzemek szobrász szakköreinek eredményeiről és ennek megfelelően értékelte munkánkat, mondván, hogy az országos viszonylat­ban is jelentős. A megnyitás napján villásreggelit adott. Megbeszélte velünk jövőbeli feladatainkat és kitűzte tennivalóinkat. Mindenekelőtt — valamennyiünk nagy örömére — egy kis ,,próbakemence" építését engedélyezte, amiben kerámiáink, égetését eszközölhettük és kiutalta számunkra a gyár kerámia részlegében, fölöslegesen elfekvő színes mázokat. Költségvetési keretet biz­tosított tanulmányi kirándulások szervezésére, és ami a legfontosabb volt: szakkönyvtár létesítésére. Ügy emlékezem évi 600 Ft-ot utalt ki erre a cél­ra. Mekkora összeg volt ez akkor! . . . Annál inkább, mert engedélyt adott arra is, hogy antiquar példányokat is beszerezzünk. Rövidesen olyan remek kis szakkönyvtárt állítottunk össze, ami jelenleg — legalább úgy gondolom —• a gyári könyvtár tulajdonát képezi és úgy mennyiségben, mint minő­ségben jelentős. A könyvvásárlást rendesen budapesti szakmai és tanulmányi kirándu­lással kötöttük össze. Egy nap ilyenkor mindig múzeumok és kiállítások látogatásával telt el. Tanítványaim nagy érdeklődéssel vettek részt ezeken a meglehetősen fárasztó, de nagyon élvezetes és hangulatos rendezvé­nyeken. Munkánkat akkor már a sajtó is élénk érdeklődéssel kísérte. Nemcsak a Szén és Acél, illetve jogutóda: a Diósgyőri Munkás, hanem hírt ad meg­mozdulásainkról a Miskolci Hírlap és az Északmagyarország is. Sőt néha még a budapesti sajtó is, mint 1947. augusztusában a Friss Újság. Ebben az időben került először szóba a „Kultúrával a munka verse­nyért" jelszó alatt indult mozgalom, amelyről a Diósgyőri Munkás így ír: „Kulturális munkaterv 1948. december 31-ig — A munkaterv a Ma­gyar Dolgozók Pártja programjában lefektetett irányelvek szerint, a népi kultúra fejlesztésének figyelembe vételével, a dolgozók színvonala emelé­sére, a. kultúrmunka politikai célkitűzéseinek megvalósítására készült." Ezután részletes felsorolást ad a cikk azokról a feladatokról, amelye­ket a kulturális munkaterv alapján a vasgyár megoldani kíván. Azért beszéltem a kulturális munkatervről, mert az 1947. évi kiállítá­sunk, megnyitóján beszélt erről csoportunk előtt Herczeg Ferenc, mivel a „Kultúrával a munkaversenyért" jelszavának tartalma, nagyonis közel­ről érintette a kisplasztikái tanfolyamot. Képzelhető, hogy mekkora lelkesedéssel készültünk erre a „kultúr­mérkőzésre". Munkánk nagy lendületet kapott az addig szívvel-lélekkel dol­gozó Tóth Béla mellé felzárkózott Varga Pál I. segítségével. A meglevő égetőkemence problémái ugyanis mindkét tanítványomat érdekelték. El­kapta őket a kísérletezés láza és mind formákban, mind mázokban nagyon

Next

/
Oldalképek
Tartalom