A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

R. NYÍRI Lili: Munkásszobrászat indulása Diósgyőrvasgyárban a felszabadulás után

367 MUNKÁSSZOBRÁSZAT INDULÁSA DIÓSGYÖRVASGYÁRBAN A FELSZABADULÁS UTÁN R. NYÍRY LILI A felszabadulás utáni időben, az éledező magyar kultúra sok-sok érdekes úton próbálkozott beleilleszkedni az új életformába. Ezek a burjánzó életakarások nem voltak mindig életképesek, nagyrészük azonban életerős kezdeményezésnek bizonyult, amint ezt az idő és az elért eredmények igagazolják. Ezek közé tartoztak a különféle művészeti körök, amelyek ma is szépen virágoznak és sok-sok igaz magyar tehetség útját egyengetik az érvényesülés felé. Azt hiszem joggal mondhatom, hogy ezen a téren a „Jószerencse Kultúrszakosztálya" — országos viszonylatban is — jelentős munkát végzett. Már a felszabadulás előtt jóhírű zene-és énekkara mellett festőszakköre is volt; hogy én mégis a plasztikai szakosztályt emelem ki hangsúlyozottan, ennek nemcsak az az oka, mert — tudomásom szerint — ez országos viszonylatban is kezdeményezés volt, hanem az is, hogy látogatóinak nagy hányada a testi munkások soraiból került ki. Emellett a munkástémák felvetése és élmény dús megoldása, ezt a csoportot emelte országos viszonylatban az elsők közé. Ezt az állításomat a későbbiek során a szakosztály eredményei igazolták. Ezeknek az eredményeknek elérésében elsősorban a nehézipar általános munkaszelleme és az anyagok megmunkálásának — részben — ismerős volta említendők. De nem hagyható figyelmen kívül a gyár vezetőségének áldozatkész támogatása sem, ami nélkül ez a csoport sem érhetett volna el komoly eredményeket. A felszabadulás utáni első konszolidációs hónapokban, pontosabban 1946 novemberében — a már meglevők mellé — az egyesület plasztikai szakosztály szervezését is tervbe vette. Engem —• aki már akkor, mint ismert szobrászművész Miskolcon is több kiállításon szerepeltem — megbeszélésre hívtak meg a Kultúregyesület vezetői. Ezen az összejövetelen kértek, fel a plasztikai szakkör vezetésére és egyben ott beszéltük meg részletesen a beindítandó szakkör munkatervét is. Itt ismerkedtem meg Ács Árpáddal, az akkori elnökkel. Bella János újságíróval és még több vezetőségi taggal, akiknek nevére már nem emlékezem, pedig nélkülük nehezen lehetett volna eredményessé tenni ezt az elindulást. Én akkor voltam először a diósgyőri gyárban, ami talán furcsán hang-