A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

HUSZTY Sándor: Herman Ottó folyóiratának második kötete 1878

Herman OTTÓ FOLYÓIRATÁNAK MÁSODIK KÖTETE 21 vívok; éjjelt és nappalt összetéve, minden levelezést felfüggesztve, folytonos ingerültség közepette — de eddig győztesen. Az utolsó füzet czikke a darázsfészek kellő közepébe talált s nincs Önnek halavány fogalma arról a sziszegésről, fulánkfenésről s támadásról, amely erre reám bekövetkezett. Voltak olyan darazsok és vakondokok, akiket a guta környékezett, olyanok, akiknek megállott az eszök és olyanok, akik legott rohantak érsekhez, miniszterhez, hogy esküdözzenek, hogy semmit sem tudtak a dologról, hogy azt kárhoztatják. Fraknóinál tanácskozás volt Haynald jelenlétében s arról tanácskoztak, ki vegye fel a kesztyűt? Nem merte tenni egy se!! Igen, de csak úgy nem hagyhatták — folyt a beszéd ide-oda napokon át, míg végre Csontosy figyelmeztette „Ottó bátyját", hogy hát az a hang talán mégse volt helyén. Én kurtánfurcsán azt mondtam, hogy szóbeli kritikát nem fogadok el, üljenek le és írjanak ellenem, kiadom. Szóval nem tágítottam s nyugton vártam a továbbit. No bekövetkezett. Egyszer csak előhívat Pulszky, bevisz a sanctissimumába s azt mondja, hogy „mint jó barátom" figyelmeztet, hogy állásom tarthatatlan s jól teszem, ha beadom lemondásomat. Azt kérdeztem, miért? A czikkért, mert Haynald mindenütt lármázik és a miniszter elégtételt ígért neki. No nekem sem kellett egyéb. Azt mondtam, hogy se a Haynald szép szeméért, sem a miniszter Ígéretéért nem mondok le, mert ez elvi kérdés; ha bajuk van, ám indítsanak fegyelmi vizsgálatot s ítéljenek el. Erre Pulszky egészen dühbe jött; nem lehet vizsgálatot indítani, mert nem csak az érsek, ne mcsak a miniszter, hanem a király kívánja elmozdíttatásomat! ,,Bange machen gilt nicht" gondoltam magamban s azt mondtam, hogy csak azért sem, az igazságra támaszkodva harczolok a király ellen is s még hozzátettem, hogy rendkívül nagyra tartom azt, hogy hatszáz forintos mivoltom s rongyos kabátom ellen ily fölséges hatalmak szállnak síkra. Sarkon fordultam s mentem dolgaim után. Erre Pulszky előhívatta Jankát s azt is felszólította a lemondásra; ez legott hozzám jött s én azt mondtam, hogy ne tegye, álljon a hátam mögé, majd verekszem én érte is. Erre Pulszky elment Frivaldszkyhoz s meghagyta neki, hogy tegyen ellenem relatiót. Én Pulszkyval újból találkozva, megmondtam neki, hogy bejárom az embereimet s indítom a csatát; mire azt felelte, hogy ha nyilvánosságra kerül az, amit a királyról mondott, akkor kihív engemet pisztolyra. Nagy szárazon azt mondtam: tessék! Ez a terrorizálási erőlködés persze megnyitotta a szememet s én láttam, hogy valaki az én hátamon akar kibújni a bajból. Pulszky t. i. megírta a „válságot" a „Havi Szemlében", ahol Andrássy és Tisza ellen kikelt, nemcsak hanem alternatíve felállította a personál uniót. Ez a dolog tényleg a király előtt volt s Pulszkyra rá kezdett járni