A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

HUSZTY Sándor: Herman Ottó folyóiratának második kötete 1878

22 HUSZTY SÁNDOR a rúd; következett tehát, hogy „kedveskedésekkel" javítson a maga helyzetén. Minden concessió, amelyet az udvarképes érseknek és miniszternek tesz, persze, javít rajta. Ez bizony szépen volt kigondolva és initiálva, csak ne lennék én oly kipróbált rókavadász. 24 óra alatt megtettem minden intézkedést a sajtónál; sőt ajánlatot kaptam egy lap megindítására! Schmidt Sándor megkezdte az agitatiót a segéderők között — sikerrel! A term. tud. társulatnál két tag kivételével mindenki velem volt. No most jöhettek. Jött — Frivaldszky, hogy kérdezze, mit írjon a relátióba? — Az igazat — feleltem neki. Hogy teljes szabad kezem legyen a küzdelemben, rávetettem magamat a könyvre s 11 nap alatt teljesen befejeztem azt, írván naponként 22—25 oldalt. Folytonosan zárva tartottam ajtómat. Egyszer előhívat Pulszky s azt mondja, olvassam el a minisztertérhez küldendő előterjesztést! „Nem vagyok rá kíváncsi" — feleltem neki, meghajtottam magamat s ki akartam menni, de ő beszédbe fogott s hallgatta tőlem, hogy a múzeum nem tartozik a kalocsai érsekségbe s nekem a miniszterrel semmi dolgom, mert én az osztályőr alatt állok, hogy Haynalddal mint érsekkel semmi dolgom, de Haynald a botanicus annyit ér amennyit bizonyít — én is annyit, itt tehát egyenrangúak vagyunk s végre, hogy csodálkozom, hogy ahányan vannak nem sülyjednek szegyenökben a föld alá — ők a hatalmasok, mikor segédőrök ellen olyan apparátussal rohannak, mint aminővel rohannak Szarajevóra. Annyit kivettem, hogy lapul, simul a dolog s hogy jó az a határozottság és bátorság. A relátiót nem olvastam; de Dr. Hampel felkeresett s mondta, hogy az csupa elismerés volt. Most odafenn van az actus és a szélcsend rendkívüli. Várom a dolgokat. Igen! mikor látták, hogy sem király sem pisztoly nem ingat meg, hát nőket küldtek reám, hullott a könnyzápor egy aczélbronz-szívre, hiába! Ez a három hétnek dióhéjba szorított históriája, szerfelett épületes és veszettül reakczió szagú. Ez utóbbi miatt megtettem az intézkedést a képviselőházban is, hol adott esetben interpelláltatni fog a dicső had. Most hát tudja, hogy miért nem feleltem. A Xántus dolgát illetve, itt küldöm a lelhelyeket; de a dolgozat nem jelenhet meg az első füzetben, mert az már teli van is én nem is érek rá a rajzolásra. Hagyjuk akkorra, amikor ebből a dologból kivágom magamat. De jó lesz ha az értekezést befejezi s ide küldi, hogy eljárhassak vele a tábla költségeinek dolgában."

3,5 A következő évben, 1879-ben Szeged alsóváros képviselőjéül választotta. Múzeumi állásáról természetesen nyomban le kellett mondania, s ezt az igazgató elfogadta. „Ezennel bizonyítom, hogy Herman Ottó úr október végével 1879