A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)
HUSZTY Sándor: Herman Ottó folyóiratának második kötete 1878
20 HUSZTY SÁNDOR les, kinek ígéretét bírom, hogy a felső-dobszai praehistorikus állatcsontokat még a jelen szünidők alatt feldolgozza a Term. Füzetek * r 9 5^9 szamara. Ennyit most a Természetrajzi Füzetek kezdeti történetéről. Már eddig is többször emlegettük azt a határozottságot, céltudatosságot, rezdüléstelen iránytartást, mely a folyóirat sikerét hozta. Herman Ottó nemcsak az írásnak, hanem a szónak, az előadásnak, a vitának is mestere volt. Kereste az alkalmat, ahol meggyőződését élőszóval is hirdetheti s ilyenkor az igazságban vetett hite felfűti hangját. „A cyclus is jól ment és a bezáró előadáson olyasmi történt, amitől nem egy egyetemistának megmeredt a szeme. A skepsis és dogmatismus tárgyalása tűzbe hozott s oly passust vágtam ki tőllem telhető határozottsággal, hogy a nagy auditórium „nyílt jelenetben" megtapsolt és megéljenzett. Egy-két ember azóta olyan ijedős szemmel néz rám s ez kellett nekem! Ha másként nem lehet, igyekezzék a m. o. és term. vizsg. gyűlésére eljönni s engem a propagandában támogatni." 33 S ennek a szilárd világnézetnek, tudományos meggyőződésnek, igazságnak árául minden alkalommal egész egzisztenciáját, hivatali rangját, polgárosodó életkörülményeit vetette a mérleg másik serpenyőjébe. De honnan ez a prófétai bátorság, a társasági formák nyűgétől szabadult merészség? Mindez azé a szabad emberé, akit az anyagi előny, a kényelem, a hiúság nem kötöz meg és kényszerít megalkuvásra. Egy ifjú embernek írja. „Mondok én önnek valamit: ha engemet ma elcsapnak — előbbutóbb megteszik, mert akarom — s nem bírok a tollnak eszem és meggyőződésem szerint való munkája után megélni, egy perczig sem fogok habozni; Szeged utczáján hajtani fogom a Bakay kötélverő kerekét — becsületes munka után megélek becsületesen. Ne vegye ezt hóbortos ötletnek, mert ha ezt teszem, nem teszem először, még bizonyítványaim is vannak, hogy tettem. És én ezt megteszem 40 éves koromban; és épen ezért legfeljebb gúnyolódom az olyan ép kezű 26 éves emberek megélhetési kínjai felett, akik valójában csak ízlésöknek megfelelő módon és mindenáron így akarnak élni és tényleg így élnek is." 34 A magyar tudományos élet másik szárnya — olykor nyugtalankodva ugyan — a szokványos formákban folytatta munkáját. A levegő megtelt villamossággal, s az összecsapásnak előbb-utóbb ki kellett robbanni. Megjelent a 2. kötet negyedik füzete és hozta Herman Ottónak két akadémiai beszéd kapcsán felébredt reflexióit. Haraggal telt mennydörgés, kristálytiszta logika, könyörtelen meggyőződés, megingathatatlan hit az igazságban. „Képzelem én azt, hogy csodálkozik Ön hosszas, makacs hallgatásomon — él kis körében és sejtelmével sem bír arról a harczról, amelyet én álló három hét óta a magyar glóbusz összes vakond királyaival