A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

HUSZTY Sándor: Herman Ottó folyóiratának második kötete 1878

16 HUSZTY SÁNDOR mistikus nézeteim e tárgyra nézve még is csak igaznak fognak bizo­nyulni. De azért én is azt mondom: küzdeni kell körömszakadtáig!" 18 Herman Ottó helyében más már régen megfutamodott volna a sok jószándékú károgás, kishitűség, gyávaság és arisztokratizmus hallatán, ami a folyóiratnak a fészket készítette. Horváth Géza, az européer, a nemzeti tudományt akár fel is áldozta volna. Ö volt az, aki exportálni ajánlotta a magyar tudósok szellemi termékeit. Nem akarta elismerni, hogy a nemzeti vállalatnak kell olyan formát és rangot teremteni, hogy a külföldi szerző érezze megtiszteltetésnek, ha dolgozatát elfogadja a folyóirat. „Keresnünk kell oda künn munkatársakat. Küldjön kérem Jeitte­lesnek is egy példányt a füzetekből. Reá fogom őt venni, hogy hébe­korba valamivel támogasson, nevezetesen hogy legelőször is a neki Lóczy által felküldött őskori kutyamaradványokat a füzetek számára feldolgozza." 19 Nos, a folyóirat teljes sikert aratott. Azzá lett, amivé lenni Herman Ottó akarta. 1878 júniusában teljes biztonsággal és elégtétellel vegyes büsz­keséggel írja Horváth Gézának. „Sok külföldi dolgozat is jött már. Dr. Hackel a Festucákról írt tanulmányt beküldte s minthogy sok a Kitaibel benne, el is fogadtam. Szóval még mindig köpöm a markomat, tolom azt a tudományos taligát, amíg szusszal győzöm s önök forspontolnak." 20 Ezt mondja Herman Ottó. De valóban aratott-e sikert? ö maga mái­igen, mert 1877 tavaszán Török József debreceni professzor levelező tagnak ajánlja az Akadémián a matematikai és természettudományi osztályba „Herman Ottó múzeumi őrt s a m. kir. természettudományi tár­sulat választmányi tagját, ki „Magyarország pók faunája" czímű mű­vével s számos értekezésével köz elismerést vívott ki magának." 21 Valakitől megtudhatta Herman Ottó, hogy mi készül az Akadémiában, mert tiltakozott a megtiszteltetés ellen s erre érkezett kéretlen protektorá­nak levele. „Az akadémia alapszabályai szerint az akadémiai tagságot ambiál­ni nem szabad. Ennélfogva történik az, mikor szabályszerűleg törté­nik, hogy az illetőket meg nem kérdezve, tehát tudtokon kívül ajánl­juk. Ezt tettem Than, Margó tanárokkal, anélkül, hogy azért nehez­telést vontam volna magamra. — Nagyon sajnálom, hogy a Tekintetes Űrnak ezzel kellemetlenséget okoztam és sietek ezt ajánlatom vissza­vételével jóvátenni." 22 Még aznap meg is írta Szabó Józsefnek, az Akadémia osztálytitkárának, „Herman Ottó úrra vonatkozólag tagajánlásomat feltétlenül visz­szavonom. Kérem ennélfogva ezen ajánlatot nem történtnek tekin­teni."­3 Hát a folyóirat aratott-e sikert? Ezt lemérni csak a reflexiókból lehet. Már az első kötet első füzete is eseményszámba ment belföldön. A kötelező udvariasságnál jóval több a lelkendezés Horváth Géza levelében. „Végre nagy nehezen írhatok önnek is. Különben nyakig benne vagyok a tüdőgyulladásban (már mint t. i. pátienseim tüdőgyulladásai-

Next

/
Oldalképek
Tartalom