A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

HUSZTY Sándor: Herman Ottó folyóiratának második kötete 1878

16 HUSZTY SÁNDOR mistikus nézeteim e tárgyra nézve még is csak igaznak fognak bizonyulni. De azért én is azt mondom: küzdeni kell körömszakadtáig!"

18 Herman Ottó helyében más már régen megfutamodott volna a sok jószándékú károgás, kishitűség, gyávaság és arisztokratizmus hallatán, ami a folyóiratnak a fészket készítette. Horváth Géza, az européer, a nemzeti tudományt akár fel is áldozta volna. Ö volt az, aki exportálni ajánlotta a magyar tudósok szellemi termékeit. Nem akarta elismerni, hogy a nemzeti vállalatnak kell olyan formát és rangot teremteni, hogy a külföldi szerző érezze megtiszteltetésnek, ha dolgozatát elfogadja a folyóirat. „Keresnünk kell oda künn munkatársakat. Küldjön kérem Jeittelesnek is egy példányt a füzetekből. Reá fogom őt venni, hogy hébekorba valamivel támogasson, nevezetesen hogy legelőször is a neki Lóczy által felküldött őskori kutyamaradványokat a füzetek számára feldolgozza."

19 Nos, a folyóirat teljes sikert aratott. Azzá lett, amivé lenni Herman Ottó akarta. 1878 júniusában teljes biztonsággal és elégtétellel vegyes büszkeséggel írja Horváth Gézának. „Sok külföldi dolgozat is jött már. Dr. Hackel a Festucákról írt tanulmányt beküldte s minthogy sok a Kitaibel benne, el is fogadtam. Szóval még mindig köpöm a markomat, tolom azt a tudományos taligát, amíg szusszal győzöm s önök forspontolnak."

20 Ezt mondja Herman Ottó. De valóban aratott-e sikert? ö maga máiigen, mert 1877 tavaszán Török József debreceni professzor levelező tagnak ajánlja az Akadémián a matematikai és természettudományi osztályba „Herman Ottó múzeumi őrt s a m. kir. természettudományi társulat választmányi tagját, ki „Magyarország pók faunája" czímű művével s számos értekezésével köz elismerést vívott ki magának."

21 Valakitől megtudhatta Herman Ottó, hogy mi készül az Akadémiában, mert tiltakozott a megtiszteltetés ellen s erre érkezett kéretlen protektorának levele. „Az akadémia alapszabályai szerint az akadémiai tagságot ambiálni nem szabad. Ennélfogva történik az, mikor szabályszerűleg történik, hogy az illetőket meg nem kérdezve, tehát tudtokon kívül ajánljuk. Ezt tettem Than, Margó tanárokkal, anélkül, hogy azért neheztelést vontam volna magamra. — Nagyon sajnálom, hogy a Tekintetes Űrnak ezzel kellemetlenséget okoztam és sietek ezt ajánlatom visszavételével jóvátenni."

22 Még aznap meg is írta Szabó Józsefnek, az Akadémia osztálytitkárának, „Herman Ottó úrra vonatkozólag tagajánlásomat feltétlenül viszszavonom. Kérem ennélfogva ezen ajánlatot nem történtnek tekinteni."3 Hát a folyóirat aratott-e sikert? Ezt lemérni csak a reflexiókból lehet. Már az első kötet első füzete is eseményszámba ment belföldön. A kötelező udvariasságnál jóval több a lelkendezés Horváth Géza levelében. „Végre nagy nehezen írhatok önnek is. Különben nyakig benne vagyok a tüdőgyulladásban (már mint t. i. pátienseim tüdőgyulladásai-