A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

DEÁK Gábor: A 48-as függetlenségi és a radikális irányzatok Borsodban a századfordulón

A 48-AS IRÁNYZATOK BORSODBAN 145 át az egész nevéhez fűződő — vagy nevével fémjelzett —, polgári radikális mozgalmat és politikát. Fukász György a polgári radikalizmus szociológiai, ideológiai arculatának vizsgálatát a radikalizmusnak a munkásosztályhoz, a munkásmozgalomhoz való viszonyában, a radikalizmus és a marxizmus közötti viszony szempontjából és a radikalizmus és a forradalom viszonya szempontjából vizsgálja (5). Kifejti, hogy a polgári radikalizmus nem homogén nézeteket valló áramlat. Kapcsolatban állott a szabadkőműves mozgalommal, abban „felfordulást okozott" a progresszív szabadkőművesség és a konzervatív szabadkőművesség szembeállításával. (6). A szabadkőművesség idillikus, altruisztikus, filantropista jellemvonásai helyett a radikális politikai törekvések (választójog), a társadalmi haladás gondolata került előtérbe. A Polgári Radikális Párt, a Társadalomtudományi Társaság és a Társadalomtudományi Iskola voltak azok a terrénumok, ahol a gyakorlati harc folyt, míg a Huszadik Század, a Galilei Kör volt az a fórum, ahol az elméleti munkát végezték a mozgalom vezetői. A Pikler—Jászi irányzattal szemben 1906-tól a Farkas—Wolfner— Gratz irányzat jelentette a „radikális ellenzékiséget" anélkül azonban, hogy a szakítás a széles tömegek felé visszahatással járt volna. Simándy Pál (Gombos Ferenc) „Diák a századfordulón" című könyvében leírja azt a hangulatot, amelyet a Galilei Kör „Felhívása" tett az érettségiző fiatalokban. A „Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesülete Főiskolai Fiókja" a végzős diákokat felhívta a természeti és társadalmi jelenségek vizsgálatára, a haladás és maradiság közötti harcra, a hagyományos vallás-, erkölcsi és politikai szemlétettel szemben egy új, forradalmi, haladó szemlélet kialakítására való törekvésre. Azonban — Fukász szerint — Jásziék nem jutottak el a forradalmi értelmiség szintjéig, éppen a munkásmozgalom „szűk bázisa" miatt (7), inkább eltávolodott attól, mintsem az odavezető utat mutatta volna meg. Lényegében az agráriusokkal és a finánctőkével egyaránt szembenálló politikai mozgalomról van szó, amely polgári demokratikus jellegű: a demokratikus vívmányokért folyó harc élén állt, de szemben a Szociáldemokrata Párttal — de vonzotta híveit a marxizmus nem forradalmi jellegű revizionista irányzata. Fukász történeti szakaszokat különböztet meg a polgári radikalizmus kibontakozásában. Első szakasza 1900—1903-ig tart, a gazdasági válság alatt, amelyből a polgárság kiutat keresett a mozgalomban. A második szakasz 1904—1906, amely az 1905-ös forradalmi mozgalmakkal függ össze. Ekkor válik külön Jásziék irányzata a jobboldalibb Gratz—Wolfner—Farkas csoporttól. A harmadik szakasz a „szociologizálás" kora (1907—1910) — a pedagógiában is a magyar gyermektanulmányi mozgalom kialakulása — (öszszefüggésbe hozható a pozitivizmus érvényesülésével Pikler, Babarczi Schwartzer, a Teleki Sándor munkásságában). A negyedik szakasz 1912—1913. a választójogért való harc kora. Ekkor jön létre a Polgári Radikális Párt. A hatodik szakasz 1914—1918, a radikálisok forradalmi tevékeny sé•!(i