A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

DEÁK Gábor: A 48-as függetlenségi és a radikális irányzatok Borsodban a századfordulón

146 DEÁK GÁBOR gének erősödése, mely 1918-ban a polgári demokratikus forradalomban jutott el a tetőpontra. Ideológiailag a mozgalom első szakaszában a Spencer-féle pozitivista evolucionizmus, agnoszticizmus és vulgáris evolucionizmus érvényesült. 1903 után kezdenek eltávolodni Spencertől anélkül, azonban, hogy Spencer tudományos és személyi hatását érintette volna ez — még Jászinál is. Pikler Gyula — ,,a magyar Bentham" — belátásos pszichológiájában a pszichológiai idealizmus férkőzött be a radikalizmusba, de csakhamar megkezdődik a marxizmushoz, a történelmi materializmushoz való fordulás. (Erről is ír Simándy Pál miskolci diákéveiről emlékezve.) Ennek ellenére sem volt a radikalizmus proletár elmélet és gyakorlat, nem is fogadta el a marxizmust, de sokat merített belőle. Az 1905-ös orosz forradalom és hazai forradalmi mozgalmak hatására a marxizmushoz forduló radikalizmus után a francia szociológia felé tolódott el a radikalizmus elméletíróinak az érdeklődése, most Durkheim hatása lép előtérbe, a társadalmi tények és természeti tények iránti érdeklőpedagógiában!), Jászi is Dantec és Le Bon hatása alá kerül, s mostmár a dés a Le Dantec-féle biológizáló lélektannal párosul (Nagy Lászlónál is a kollektív lélektan, társadalomlélektan, a tömeglélektan is bevonul e széles érdeklődésű tudósok eszmevilágába. A kor nagyhatású szociológiai pszichológusai: Payot, Ribot egyformán hatással vannak rájuk. Cobden és Bright, Oppenheimer, Henry Georg, Loire Vaccaro és G. T. Masaryk voltak még hatással Jásziékra; ezért nevezete eszméiket Révai József „kiforratlan" világnézetnek, követőit „jószándékú", „jóhiszemű" embereknek, akik a társadalmi problémákat meg akarják oldani, de nem tudják hogyan (10). De az adott körülmények között a radikalizmus feltétlen haladó mozgalom volt, Kristóffy szerint pedig (Magyarország kálváriája) Jászi „a forradalom előkészítője", „Fő oka!" volt. Fukász a polgári radikalizmus filozófiai-világnézeti alapjainak elemzésben kimutatja, hogy Jászi idealista választ ad a filozófia alapkérdéseire. Spencer, de különösen Mach hatása alatt. Erre nemcsak elméleti tételei, hanem a Társadalomtudományi Szabad Iskola, Mach szemináriumai is utalnak. Nem teszi magáévá a marxi—hegeli dialektika tételeit, valamiféle „elvont fejlődés"-ben gondolkodik. (11) "Úgymond: „Burzsoá tudós", s a burzsoázia osztályhelyzetéből következik, hogy képtelen a kapitalizmus bomlása idején, az imperializmusban következetesen revolúciós felfogást magáévá tenni, ha még oly „tudományos" álláspontja, és ha még oly erősen követelik ezt az általa pozitivista módon igen nagyra értékelt tények. (Fukász: i. m. 56. lap.) Jászi vulgárevolucionista, szociáldarwinista, noha éppen az 1910-es háborús években mutatja ki, hogy „Az ellentétek küzdelme minden társadalmi haladás legmélyebb törvénye", de a „ki kit győz le" helyett a fejlődés útját keresi. Ebben a megismerhető természeti törvényekre épít, de ugyanilyeneknek tartja (t. i. megismerhetőknek) a társadalmi törvényeket is. Szembeszáll a nyílt idealizmussal s ennek képviselőivel, Tisza Istvánnal, Prohászka Ottokárral, szemben kérlelhetetlen: „Mi gonosz materialisták igenis azt tartjuk, hogy erkölcsi függetlenségről nevetséges beszélni míg