A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)
KATONA Imre: Újabb adatok a miskolci kőedény- és porcelángyár történetéhez
118 KATONA IMRE csolható Butykayhoz, aki csak 1834—35-ben lehetett kizárólagos tulajdonosa a kőedénygyárnak. Szűcs Miklós tíz évvel később írt állítása szerint, Butykay azzal a nyilvánvaló szándékkal létesítette a porcelángyárat, hogy nehéz anyagi helyzetében „mentőszerül" használhassa. 15 A fejlemények igazolták Szűcs Miklóst, mert alig egy-két évvel az alapítás után már jelentkeznek az adósságokból, illetve pénzügyleteiből adódó problémák. 1834től kezdődően gyakran szerepel a megye közgyűlési jegyzőkönyvekben, mint kölcsönző, illetve hitelező. Ez is mutatja, hogy gazdasági erejét és adottságait meghaladó vállalkozásai már ékkor majdnem csődbe sodorták. Az ellene indított keresetek száma és összege olyan nagy volt, hogy vagyonát a nádor zároltatta. A zárlatot Fries és Zeppezauer bécsi kereskedők,"' valamint Pscherer Miklós és a Hirsch testvérek kérésére rendelték el. 17 Miután Butykay és az említett kereskedőtársak egymással békésen megegyeztek, a nádor feloldotta a vagyoni zárt. Mint Butykay vallomásából kiderül, GÖtz és Báhr pesti kereskedők hathatós anyagi és erkölcsi segítségével sikerült a csődöt kikerülnie. A periratok tanúsága szerint Götz és Báhr kereskedők oly módon segítettek 1836-ban Butykaynak, hogy elvállalták Fries és Zeppezauer követelésének visszafizetését. Ettől kezdve Butykay társviszonyba került Götz és Báhr pesti kereskedőkkel, akiket viszont Steiner bécsi bankár támogatott. Ily módon hatolt be az osztrák tőke Butykay vállalkozásába. Miután Steiner bécsi bankáros és Butykay között a két pesti kereskedőtárs tölti be a transzmisszió szerepét, érthető, hogy Butykay sorsa ugyanúgy, mint a Götz és Báhr társaké, Steiner akaratától és anyagi támogatásától függött. Az 1838-as pesti árvíz megrendítette a fejlődő magyar ipart és kereskedelmet, mert az osztrák bankok fokozatosan kivonták kölcsöneiket az árvíz sújtotta Pestről. 18 Ennek esett áldozatául előbb Götz és Báhr, majd Butykay vállalkozása is. Amikor Götz és Báhr helyzete már végleg megingott, Butykay mindent elkövetett, hogy bajbajutott társait kisegítse. Ezért Götznek és Báhrnek, majd Steinernek, illetve Povovszkynak zálogosította el miskolci kőedény- és porcelángyárát. Götzön és Báhren azonban már nem tudott segíteni, mert 1841. november 26-án csődbe kerülnek. 1 " Hozzájuk hasonlóan ő is csődbe kerül. 20 A csőd következtében a porcelángyár nehéz helyzetbe jut. Hónapokig vesztegel, majd 1843. tavaszán teljesen leáll, munkásai szétszélednek. Az üzemeltetés a tömeg-gondok, Gáspár Imre feladata egy ideig, majd a zálogtulajdonos, Povovszky János veszi gondjaiba a gyárat. 1845. végéig Povovszkyé a gyár zálogjoga. Ekkor azonban Povovszky is csődbe kerül. 21 A megyei törvényszék tömeggondnokul az ismert miskolci naplóírót és publicistát, Szűcs Sámuelt nevezi ki. Nehezítette a gyár helyzetét, hogy a Szinva partján álló masszamalmát a folyó 1845-ös áradása súlyosan megrongálta. 29 Povovszky csődje nem sokáig tartott, mert 1845. augusztus 29-én megegyezés történt a csődbejutott és Krandi László között. 23 Povovszky Butykaynak adott mintegy 20 000,— forint kölcsönét Bakassy Imre válalta magára. Ennek fejében ugyanez év végén már ő birtokolja zálogjogon a miskolci kőedénygyárat. Közben változatlanul folyik a Borsod megyei törvényszéken és a különböző fellebbviteli fórumokon — az Eperjesi Királyi Táblán, a Váltófel Törvényszéken és a hétszemélyes Táblán — Butykai pere.
