A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)
KATONA Imre: Újabb adatok a miskolci kőedény- és porcelángyár történetéhez
ADATOK A MISKOLCI KÖEDÉNYGYÁR TÖRTÉNETÉHEZ 119 1848-ban — hat évi huzavona után — ismét visszakerül az ügy a Borsod megyei törvényszékre, miközben már a második zálogtulajdonos, Barkassy is kudarcot vall vállalkozásával. 24 Az 1848—49-es szabadságharc miskolci eseményei akadályozzák a gyár üzemeltetését. Fényes Elek 1851-ben írt lexikona szerint a gyár még mindig tulajdonos nélkül vesztegel. Csak 1852-ben kerül Mildner Alajos Ferenchez, aki számos nehézség ellenére ismét hozzálát a porcelángyár működtetéséhez. Szakmunkásokat keres, akikkel az üzemelést hamarosan megkezdi. 1853-ban már áll a gyár. Épületeit az 1862. évi tűzvész nem rongálta meg, csak azt a részét károsította, melyen a tulajdonos, illetve az üzemvezető lakott. Ellentétben az eddigi véleményekkel, Mildner 1863 után nem költözött vissza Kassára — hiszen még a 60-as évek végén, a 70-es évek elején is gépraktára áll Miskolcon — hanem továbbra is Miskolcon lakott. Az üresen álló kőedénygyárat azonban hiába kínálja a városnak kaszárnya céljára, — ajánlatát visszautasítják. 1867-ben a szegényápolda kapja meg a kőedény gyár egykori épületét. * Köztudott, hogy a miskolci kőedénygyártás kisebb-nagyobb megszakításokkal közel háromnegyed százados múltra tekint vissza. Molnár László szerint az első 1833-as adat „feltehetően a Butykay-féle gyárra vonatkozik." Majd a Mildner és a Koós-féle üzemek nehézségeit bevezető mondatban nem két tulajdonosról, hanem „a XIX. század második felében alakult két gyár"-ról beszél. E szerint a Butykay-féle kőedénygyáron kívül még két másik kőedényüzem is működött Miskolcon, a múlt század második felében, illetve Butykay és Mildner nem ugyanazon, hanem két különböző edénygyár tulajdonosai voltak. Ezzel szemben más források is tanúsítják, hogy a XIX. század közepén is létezett Miskolcon kőedénygyár, a Mildner A. F-féle, „de ez teljesen megszűnt. Ezzel nem tévesztendő össze a mostani miskolczi kőedénygyár, melyet 1885-ben Koós István (!) alapított". 25 Molnár e kérdésben elfoglalt álláspontja Leszih Andor egyik cikkére támaszkodik. „Nálunk Miskolc városában három kőedény gyár is volt. A legrégibb a Butykay-féle a múlt század első évtizedeiben működött. A gyár jegye — az edények aljába nyomott — BUTYKAY, vagy csak MISKOLCZ-f elirat volt. A másodikat Mildner Alajos Ferenc alapította a 19-ik század derekán, jegye: kétfejű sas, alatta gótikus vagy latin betűkkel Miskolcz, s alatta gyári számok. Ez a gyár a hatvanas években megszűnt. 1885-ben Koós István állított fajansz gyárat, az innen kikerült edények MISKOLCZ s alatta hatszögletű csillag jeggyel vannak ellátva." Ehhez hasonlóan vélekedett Szendrei János, Miskolc monográfusa is, egyik miskolci előadásában. 26 „Felhozza a miskolczi fajansz edénygyárakat — írja Leszih ismertetésében —, a legelsőt a Butykay-félét, mely a XIX. század elején keletkezett, s ízléses szép dolgokat produkált, azután a Mildner Alajos-félét, mely az ötvenes évek körül alapíttatott. Mindegyik gyár termékeiből mutat be pár darabot." A Koós és Mildner-féle gyárat egynek tekinteni ab ovo lehetetlen volt, hiszen a város ellentétes pontjain
