A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KATONA Imre: Újabb adatok a miskolci kőedény- és porcelángyár történetéhez

116 KATONA IMRE nevét olvashatjuk. 1841-ben a gyár, illetve ennek tulajdonosa: Butykay József csődbe került. Gyára 1846-ban már Barkassy Imréé, akitől a Bachkorszak első éveiben a kassai Mildner Alajos birtokába kerül. 1862-ben a gyár leég, s ezzel története tulajdonképpen be is fejeződött. Mihalik Sándornak a Művészettörténeti tanulmányok 1954/55-ös kötetében

2 megjelent egyik tanulmányában érdekes vonatkozásokkal tűnik ki Miskolc. Már eddig is tudtuk, hogy Herend nem az első és mégcsak nem is a második művészi porcelángyáraink között, hiszen Holicson már a napóleoni háborúk éveiben állítottak elő (ha nem is nagy számmal) porcelánt. Ezen kívül Körmöcbányán, Kassán, Telkibányán, Miskolcon, sőt Pápán is készítettek Herendet megelőzően már az 1840-es évek előtt porcelán-árut. Miskolcon 1838-ban készült először porcelán. Egy felhőkön álló, kínai alakokkal díszített porcelán tálon bukkant 1921-ben Csányi Károly, az Iparművészeti Múzeum egykori igazgatója az első „Miskolc 1838"-as feliratra. Ujabban két porcelán figura is előkerült „Miskolc 838"-as évszámmal. Mihalik tanulmánya nemcsak megállapítja, hogy már 1838-ban készült Miskolcon porcelán, hanem arra is igyekszik választ adni, hogy az alapanyagok hogyan és honnan kerültek oda. Molnár László miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyvében írt tanulmánya

1 inkább szemelvény, mint teljességre törekvő összefoglalás abból a hatalmas adatanyagból, mely a gyárra és egykori tulajdonosaira a Miskolci, a Fővárosi és az Országos levéltárakban fennmaradt. így is érdekes oldalról mutatja be egyik legnagyobb és legjelentősebb XIX. század eleji kőedénygyárunk múltját, történetét. Az eddigiek csak az ún. Butykay-féle kőedénygyárra vonatkoznak, de már elöljáróban megjegyezzük, hogy más kőedény- és porcelángyártó üzem is működött Miskolcon a század folyamán. Leszih Andor: „Egy kis kérelem a miskolczi fajansz-edények dolgában" című cikkében

7

' úgy tudja, hogy „Miskolcz városában három kőedénygyár is volt. A legrégibb, a Butykay-féle a múlt század első évtizedeiben működött, a másodikat Mildner Alajos Ferenc alapította a 19. sz. derekán. Ez a gyár a hatvanas években megszűnt. 1885-ben Koós István (!) állított fajansz gyárat. Mihalik József említ olyan darabokat is — írja Leszih —, melyeken a Miskolcz név mellett még Novothny jelzés is van, de ezekről bővebb tudomásunk nincsen. Szendrei: Miskolcz város története IV. kötetének 734. lapján egy másik gyárról is megemlékezik. Szerinte 1863-ban „Mindégh József miskolczi lakos gépekkel felszerelendő porczellán készítő műhely és égető kemencze felállítására kér engedélyt a várostól." A Mindégh-féle üzemről ezen az egy adaton kívül semmit sem tudunk. Ügy látszik, rövid ideig állhatott fenn, mert a Borsod megyei Gazdasági Egylet 1871. májusi kiállításán nem szerepel a kiállítók között, noha ezen a város és megye minden rangosabb iparosa, termelője kiállította munkája, termelése legjavát. Az elmondottakból azt hihetnénk, hogy a Biszterszki és Butykay által alapított kőedénygyár támadt fel újra és újra néhány évnyi, vagy évtizednyi szünet, pangás után, hiszen az eredetileg is kőedénygyár céljaira emelt épületkomplexum szinte csábíthatta a vállalkozókat edénygyár alapítására. Ezzel szemben több, egymástól független és különböző időben alapított edénygyárral állunk szemben. A Leszih által említett első és második, va-