A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

KEMENCZEI Tibor: A Kyjatice kultúra Észak-Magyarországon

40 KEMENCZEI TIBOR ház nevű részében Tompa Ferenc egy csontváz mellett több tárgyból áüc bronzleletet talált [125]. A tárgyak különböző korúak voltak. A kézvédő spirális, karperec, lándzsacsúcs, többszörösen tagolt fejű tű legkésőbb a Hallstatt A-periódus idején készülhetett [126], míg a hárfafibula a Hallstatt B-periódusra jellemző [127]. A Baradla-barlangban egy arany kincsleletet is találtak. A karperecek, gyűrű, spirális huzalok a Hallstatt A-korszak fémművességének jellemző tárgyai [128]. A jaszói Takács Menyhért barlangból kikerült bronztárgyak többsége is a hosszú életű típusokhoz tartozik (tokos balta, bronzgomb, tű, nyílhegy, borotva) [129]. Egy ugyaninnen származó ívfibula kora azonban pontosabban meghatározható. J. Böhm a Hallstatt B—C-periódusok fordulójára keltezte [130]. A szendrő—ördöggáti Csengő-barlangban szkíta tárgyakat is találtak. Bronz nyílhegyek, aranyozott bronzkarika és egy csont tegezdísz tartozik ezek közé [131]. A Kyjatice kultúra népének területén még a Bükkszentlászló—Nagysáncon kerültek elő bronzleletek. Két bronzkincset ismerünk innen. Mindkettő a Hallstatt B-korszak hagyatéka. A kerámialeletekkel együtt előkerült bronztárgyak azt bizonyítják, hogy a Kyjatice kultúra lakossága a Hallstatt A-korszakból a szkíták megjelenéséig lakott a Felvidék területén. így hagyatékai közé sorolhatjuk azokat a bronz kmcsleleteket is, amelyek ebből az időszakból területén előkerültek. Ezeknek a leleteknek elemzésével másutt már foglalkoztunk. Itt annyit kell megismételnünk, hogy a Kyjatice kultúra népe egyrészt a megelőző pilinyi kultúra bronzművességétől (pl: kartekercsek, kézvédőspirális, kerek átmetszetű, vonalkázással díszített karperecek), másrészt az urnamezős és lausitzi kultúrától (liptói típusú és csészés markolatú kardok, sarlók, tokos balták, lándzsahegyek, sujtásos, szemüveg- és hárfafibulák, szárnyas balták, Kirkendrup típusú csészék, sodrott nyakperecek), valamint a Felső-Tisza-vidéki—erdélyi fémművességi központtól (tokos balták, bronzüstök) vett át tárgytípusokat [132]. A Kyjatice kultúra hagyatékának tartható raktárleleteket két nagy időrendi csoportra oszthatjuk. A Hallstatt A-periódus második felében kerülhettek a föld alá a következők: Püspökhatvan [133], Ecseg [134], Nógrádmarcal [135], Recsk [136], Gyöngyössolymos [137], Füzesabony [138], Zsujta [139], Keresztétke [140]. Ezeknél fiatalabb, a Hallstatt B-periódusra keltezhető raktárleletek: Érsekvadkert [141], Benczúrfalva—Majorhegy [142], Kacs [143], Borsodgeszt [144], Szendrőlád [145], Bükkaranyos II., Bükkszentlászló I—

II., Szikszó [146], Aggtelek [147], Mezőkövesd I—II. [148]. Az első kincsleletcsoport földbekerülését nem kapcsolhatjuk valamilyen népmozgáshoz. Észak-Magyarországon a Hallstatt A-periódus folyamán, a Kyjatice kultúra kialakulása után nem volt jelentős népmozgás. Az e korból származó kincsleletek vagy vándorkereskedők árukészletei, vagy helyi, belső ellenségeskedések nyomán kerültek a föld alá. A Hallstatt B-periódus alatt azonban kimutatható, hogy egy keleti népcsoport vándorolt az Észak-Alföldre. Temetői ezen a területen több helyen előkerültek. A Sírokon feltárt temetkezések szerint, a hegyvidékre is benyomultak, azonban megjelenésük a Kyja-