A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

KEMENCZEI Tibor: A Kyjatice kultúra Észak-Magyarországon

A KYJATICE KULTÚRA ÉSZAK-MAGYARORSZÁGON 41 tice kultúra déli határterületén válthatott ki olyan belső népmozgást, amely kincsleletek elrejtéséhez vezethetett. Ettől a keleti eredetű, prészkíta népcsoporttól több bronztárgy típust vett át a Kyjatice kultúra népe. Ezt a szandai [149] és az 1967-ben előkerült fügödi kincslelet tanúsítja. Az utóbbi jellegzetes prészkíta tárgyakat, bronz- és vaszabiákat, falerákat tartalmazott, de mivel a Hernád völgyéből nem ismerünk prészkíta temetőket, nem bizonyítja ennek a népcsoportnak hegyvidéki megtelepülését. A Kyjatice kultúra bronzrnűvességének utolsó szakaszát tehát a prészkíta jellegű tárgyak átvétele jellemzi, s fejlődésének csak a szkíta népcsoport megjelenése vetett véget. CSONTTÁRGYAK A szendrői (XXI. t. 4) és az aggteleki barlangból került elő egy-egy középen átfúrt csontzabla oldaltag [150]. Hasonlít a pilinyi kultúra leletei közé tartozó, Palotás—Homokoson talált csontzabiához, bár annak felső végén is van két lyuk [151]. A Herman Ottó barlangból kikerült, pontkörös, bekarcolt mintával díszített csonttégely a pilinyi kultúra zagyvapálfalvi temetőjében talált darabbal vethető össze [152]. TÖRTÉNET A Kyjatice kultúra népe hagyatékának, kerámia- és bronzművességének elemzése három alapvető réteget mutatott ki. Ez alapján megállapíthatjuk, hogy a helyi pilinyi, a szlovákiai lausitzi és a dunántúli urnamezős kultúra népcsoportjainak összeolvadásából alakult ki a Kyjatice kultúra lakossága. Észak-Magyarország és Délkelet-Szlovákia területét a késő bronzkorban a pilinyi kultúra népe lakta. Területe magában foglalta az Észak-Alföldet és a hegyvidéket a Galga—Ipoly és a Tisza között. Innen mintegy 70 késő bronzkori kincsleletet ismerünk. A legfiatalabbak köztük a Hallstatt A-periódus elejéről származnak. Elrejtésük oka ellenséges támadás lehetett. Ez a támadás északnyugatról indult ki. A szlovákiai lausitzi kultúra népcsoportjai behatoltak a pilinyi kultúra területére, amelynek lakossága részben dél felé húzódott, nagyobb részben azonban helyben maradt és keveredett a hódítókkal. A helyi lakosság továbbélésének aránya területenként változó volt. Délkelet-Szlovákia hegyvidékén a lausitzi kultúra, míg Észak-Magyarország az Alfölddel határos vidékein a pilinyi kultúra népcsoportjai alkották a Kyjatice kultúra lakosságának többségét (pl: Szajlai temető). Bármilyen erős volt is azonban a helyi lakosság továbbélése, a pilinyi kultúra népe önállóságát elvesztette, sajátos anyagi kultúrája felbomlott és egy új része lett. A lausitzi kultúra népének behatolását a Felvidékre a Hallstatt A-periódus elejére tehetjük. Ezt nemcsak a pilinyi kultúra kincsleleteinek e korra való keltezése bizonyítja, hanem az is, hogy a Kyjatice kultúra leleteiben az idősebb lausitzi kultúrára jellemző kerámiaformák is előfordulnak. Az északról dél, délkelet felé irányuló felvidéki népmozgással azonos korszakban Észak-Magyarországon egy más irányú vándorlást is megfigyelhetünk. A Tiszántúlról a Gáva kultúra népe kelt át a Tiszán és hatolt be az