A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

KEMENCZEI Tibor: A Kyjatice kultúra Észak-Magyarországon

A KYJATICE KULTÜRA ÉSZAK-MAGYARORSZÁGON 35 nyire díszítetlen, néha vállán bütykök, bordák vannak (Bessenyőtelek: I. t. 11, Sály: II. t. 1, Borsodharsány: II. t. 6, 9, Ózd: XIV. t. 8—9). Ennek az urnatípusnak leginkább rokon darabjait az urnamezős kultúra területén találjuk meg. Patek Erzsébet megállapítása szerint ott a Hallstatt A-periódus közepére a leginkább jellemző, de az egész Hallstatt A-korszak alatt ismert volt. A Hallstatt B-periódusban az urna vállát gyakran kis bütykökkel díszítik, a nyak csonka kúp alakú lesz [71]. A borsodharsányi urnák inkább az utóbbiakhoz hasonlítanak, míg a többiek helyi változatot képviselnek. 8. A váli kultúra egyik leggyakoribb urnatípusához tartozik a Szécsényben előkerült kétfülű, egyenes peremű urna (I. t. 7). A Hallstatt A-periódus közepén kezdték készíteni az ilyen urnákat, s használatuk tartott a Hallstatt B-korszak idején is [72]. Ez alapján kétségtelen, hogy a szécsényi urna vagy a Dunántúlról, vagy Délnyugat-Szlovákia területéről került lelőhelyére. 9. Egyenes peremű, kétfülű urna. Válla vízszintesen síkozott (Borsodbóta: XIX. t. 5). A Középső-Duna-medencében először a halomsíros kultúra fiatalabb népcsoportjai díszítették edényeiket vízszintesen síkozott felületekkel [73]. Bögréken és tálakon a Reinecke BC-korszak végétől a Hallstatt A-periódusig gyakori ez a díszítésmód a Caka, Baierdorf—Velatice és váli kultúrák emlékanyagában. Urnák vállát azonban csak a Hallstatt A-periódusban tagolták síkozással [74]. A borsodharsányi urna tehát az urnamezős kultúra kerámiaművességének hatását tükrözi, nemcsak díszítésben, hanem formájában is. 10. Kihajló peremű, csonka kúpos nyakú urna. Vállán körbefutó vonalkázás és hosszúkás bütykök vannak (Szirmabesenyő: XX. t. 3). Hozzá hasonló urnák a váli kultúra lelőhelyein kerültek elő [75]. 11. Rövid, ívelt nyakú urna, félgömb alakú alsó résszel. Válla bütykökkel díszített (Szirmabesenyő: XX. t. 2). A fiatalabb urnaformák közé tartozik. Formakialakításban az ún. prészkíta edényekre emlékeztet. 12. Kihajló peremű, kettős csonka kúp alakú urna (Sajóbábony: XX. t. 1). Ehhez hasonló urnák az Észak-Alföldön a prészkíta sírokból kerültek ki, de ismerünk ilyet a Kyjatice kultúra szlovákiai lelőhelyeiről is [76]. 13. Egyenes és kihajló peremű tálak füllel vagy fül nélkül (Sály: I. t. 10, Borsodharsány: II. t. 7, 8, Cserépfalva: III. t. 3, Büdöspest-barlang: X. t. 7—8, XI. t. 1—2, 4, 10, Kőlyük-barlang: XII. t. 1, XIII. t. 7, Ózd: XVI. t. 3—7, 9—13, 15, 17, XVII. t. 1). A Kárpát-medence késő bronzkori kerámiaművessége általánosan készítette ezt a tálformát, így a Felvidéken a pilinyi kultúra népe is [77]. A Kyjatice kultúrában valószínűleg ennek öröksége. Az urnamezős kultúrában a Hallstatt A-periódus közepétől az egyenes peremű, füles tálakat a behúzott peremű és földgömb alakú, omphalosos formák váltják fel [78]. A Kyjatice kultúra területén erre a változásra nincs adatunk, bár a félgömb alakú tálak itt is ismertek voltak. Ezek azonban a lausitzi kultúra területéről is származhatnak, ahol szintén előfordulnak [79]. A kihajló peremű tálak hosszú használati idejéről a Felvidéken a barlangi leletek tanúskodnak, amelyek közt töredékeik gyakoriak. 14. Az Ózdon előkerült felcsúcsosodó peremű tál (XVII. t, 2) a pilinyi kultúra hasonló tálaival egyezik meg [80], 15. A csonka kúp alakú, peremén három kettős bütyökkel díszített tállal 3*