A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

KEMENCZEI Tibor: A Kyjatice kultúra Észak-Magyarországon

36 KEMENCZEI TIBOR megegyezőeket (Sajókeresztúr: XIX. t. 10) a Hallstatt C-periódus idejéből a Dunántúlról és Dél-Szlovákiából ismerünk [81]. 16. Kihajló, csúcsos peremű tál. Pereme belül négy helyen függőleges vonalcsoportokkal díszített (Szirmabesenyő: XX. t. 7). A váli kultúra területén kerültek elő belül díszített tálak. Ismeretes egy, a Dél-Alföldről is, ahol szintén a váli kultúra kerámiaművességének hatására vezethető vissza [82]. 17. Behúzott peremű tál füllel és fül nélkül (Borsodharsány: II. t. 11, Cserépfalva: III. t. 6, Sajószentpéter: IV. t. 18, Szeleta-barlang: VIII. t. 9, Ozd: XVI. t. 4, XVIII. t. 14—15, Szendrői-barlang: XXI. t. 12). A Kárpátmedencében a középső bronzkortól kezdve, általánosan készített edényforma volt. Népcsoporthoz nem köthető, kor meghatározására nem alkalmas kerámiatípus. 18. Behúzott, kívül síkozott peremű tál (Cserépfalva: III. t. 2, Romhány, Mátraszentimre, Nagyréde, Szarvaskő, Dédes). A Reinecke BD-korszakban elsőként a fiatalabb halomsíros kultúra népe készített ilyen tálakat, majd a Hallstatt A-periódus folyamán a Dunától keletre fekvő területekre is elkerült készítésének szokása. Észak-Magyarországon a pilinyi kultúra Reinecke ED-korú leleteiből eddig csak a jászberényi temetőből került elő ilyen tál, s így ott gyakrabban csak a Kyjatice kultúra népe használta [83]. 19. A behúzott, turbántekercses peremű tálakat (Forró: IV. t. 22, Ácsa, Vác környéke, Galgamácsa—Iklad, Bag, Mátraszentimre, Nagyréde, Szeletabarlang, Kőlyuk-barlang) ugyancsak a Reinecke BD-periódus első felében kezdték el gyártani a Középső-Duna-medence nyugati felében, s ott egészen a Hallstatt C-periódusig használták [84]. A legidősebb ilyen tálformán a turbántekercs-díszítés széles, ritka. Ez a típus a pilinyi kultúra leletei közül hiányzik. Észak-Magyarországon ezeknek a tálaknak csak a fiatalabb típusát készítették, sűrű, rövid turbántekercs-dísszel. Leletegyüttesben eddig még csak a Kyjatice kultúra emlékei között fordult elő itt [85]. 20. Magas, egyenes peremű csupor, a perem alatt két füllel (Zagyvapálfalva: I. t. 6, Cserépfalva: I. t. 14, Borsodharsány: II. t. 15, Ózd: XV. t. 9, 16, XVI. t. 1—2, XIV. t. 2, 5). Ilyen csuprokat ívelt nyakkal a Kárpát-medence egész területén készítettek a késő bronzkorban, s használatuk tartott a korai vaskor elején is. A dunántúli váli kultúra és a szlovákiai lausitzi kultúra népe már egyenes falú csuprokat gyártott, s ezekkel hasonlíthatjuk össze a Kyjatice kultúra ilyen edényeit [68]. Azokat a csuprokat, amelyeknél a két fül között bütyök van, a dunántúli és kelet-szlovákiai párhuzamok alapján a Hallstatt B-korszakra lehet keltezni [87] (Ózd: XIV. t. 4, XV. t. 16, Nyékládháza: XIX. t. 2). Az ózdi leletek közt levő öblös, kétfülű csuprokhoz (XIV. t. 2, 5) igen hasonlókat a délnyugat-szlovákiai Hallstatt C-urnatemető'k anyagában találunk [88]. 21. A Kyjatice kultúra népének igen kedvelt edénytípusa volt a magas, egyenes peremű csupor pereme alatt bütyök, vagy ujjbenyomásos bordadísszel (Sály: I. t. 18, 20, II. t. 4, Cserépfalva: III. t. 5, 7—8, Sály—Vízoldal: IV. t. 13, Bükkszentlászló—Nagysánc: VI. t. 4, Puskaporos-barlang: VII. t, 7, 11, Szelete-barlang: IX. t. 8—9, Büdöspest-barlang: XI. t. 3, Borsod—Derékegyháza: IV. t. 21, Kőlyuk-barlang: XIII. t. 6, Ózd: XV. t. 4—8, 12, 17, 20, XIV. t. 4, Nyékládháza: XIX. t. 1, Aggtelek: XXII. t. 9, Miskolc-Tapolca—