A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)
LAJOS Árpád: A fonó folklorisztikai kutatásának problémái
A fonó folklorisztikai kutatásának problémái *'"A fonóéletnek, a régi-paraszti életrend e sajátos szakaszának Sokoldalú vizsgálata, folklorisztikai elemzése és leíró rendszerben való ismertetése a jelenkori legsürgősebb néprajzi feladatok egyike. Fontossági sorrendben az elások közt kell említenünk. Nemcsak azért, mert gazdasági-társadalmi életünk " rohamos átalakulása egy-két évtizeden belül a fonóházakra való visszaemlékezéseket is megszünteti, de azért is, mert e témakör még lehetséges feldolgozása új lendületet adhat a szintetikus néprajzi kutatásoknak, egyúttal még fellelhető, és eddig ismeretlen adatanyagával új forrásokat tárhat fel a történeti néprajznak, sőt, segít elmélyíteni a szociológia és néprajz kapcsolatait, s egyúttal megvonni' a két tudomány közti határt. Problematikánk két kiindulópontja: a témakör határainak kiemelése és ' a résztémák, kategóriák csoportosítása. A fonó kiemelését a kender, len megmunkálásának többi szakaszaiból indokolja a fonási időszaknak egész telet betöltő hosszúsága, folytonossága és a viszonylag korlátozott helyhez való kötöttség. Természetesen a kiemelés öszszefügg a többi szakasszal, itt főként a fonást előkészítő összes mozzanatokra gondolunk, melyek ismeretével, s a rájuk való utalással szükség esetén magyarázni tudjuk témakörünk jelenségeit, terminológiáját. — A kategóriák csoportosításával viszont nemcsak részletezünk, de a törvényszerűségek összefüggését helytelen általánosítások, felesleges ismétlések elkerülésével könnyen 'áttekinthetővé tesszük. Nem kell bővebben hangsúlyoznunk, hogy a különféle tájak néprajzi sajátosságait a résztémákba kell ágyaznunk. A fonó sokrétű, bonyolult témaköre nálunk több mint egy évszázad — kezdetben ösztönös, majd egyre tudatosabb — megfigyelő, kutató, elemző, majd rendszerezésre törekvő ismertetései nyomán alakult, s vált a leíró néprajzi szintézis egyik hálás területévé. - s • . VISSZATEKINTÉS .V [ Régi feudális századaink társadalomszemlélete a fonót nagyon felületesen és helytelenül értelmezte. Tudomásunk van a paraszti fonóházak hajdani lenézéséről és mind az egyházi, mind a hatósági szervek részéről történt üldözéséről. A paraszti népéletrend iránti érdeklődés híján nem jegyezték fel a fonó hagyományait. Kéziratos gyűjtemények népköltészeti emlékeiből sem tudunk a régi századok fonóéletére következtetni. A fonó hagyományait a paraszti kultúra iránt a múlt század második felétől kezdve jelentkező'néprajzi érdeklődés kezdte felszínre hozni íróink, s a
