A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

ZÁDOR Tibor: Az 1918-19-es forradalom eseményei Sárospatakon, és hatása a város társadalmára

AZ 1918—19-ES FORRADALOM SÁROSPATAKON 289 í Ezek a leleplezések a szocialista körökben a csehszlovákok kiverése után nem hatottak a meglepetés erejével, de a nagyközönség körében igen. A szocialistákat megerősítette abban a meggyőződésükben, hogy a burzsoázia nem ismer kíméletet, ha a saját érdekeinek védelméről van szó, s a magánérdeket mindenkor a köz érdekei elé helyezi. A csehszlovák katonai megszállásnak a fenti események voltak a legfontosabb tanulságai. A nagy politikai változások, különösen pedig az ellenséges megszállás mélyreható erkölcsi változásokkal járnak. Bizalmatlanná, számítóvá, kétszínűvé teszik az embereket. Szennyes ösztönöket kavarnak fel; árulkodást, irigységet, bosszúállást, szolgalelkűséget. . • ŰJRA A TANÁCSKÖZTÁRSASÁGBAN Miskolc visszafoglalása után rövidesen megkezdődött a felvidéki hadjárat, amelynek során Sárospatak is felszabadult. A Vörös Hadsereg-parancsnokság szűkszavú hadműveleti naplója említést tesz arról, hogy a 3. dandár 7. munkásezrede útban van Sárospatak felé. Június 5-én pedig jelentik, hogy a 3. dandár Sárospatakra bevonult. A haditudósító részletesebben tájékoztat erről az eseményről. Június 4-én a 3. dandár 7. munkás-gyalogezredének egy felderítő lovascsapata tüzér járőrrel megerősítve elindult Szerencsről Liszka, Tolcsva, Vámosújfalu irányába. A lovas elővéd, miután ellenállásba nem ütközött, Vámosújfaluból tovább nyomult előre, de a Bodroghalász és Sárospatak közötti dombháton elsáncolt cseh gyalogság tüzet nyitott rá. A tüzíérjárőr viszonzásul direktlövéssel pásztázta a csehek állásait, mire azok a géppuskáikat is elhagyva, özönlöttek Sárospatakra, amelyet a 3. csehszlovák ezred tartott megszállva. A 20 emberből álló felderítő huszárszakasz a műúton belovagolt Patakra és a katolikus temetőnél megütközött egy cseh századdal. Miután a magyar szakaszparancsnok, Szücsy huszárhadnagy és két katonája elesett, a felderítők válságos helyzetbe kerültek, úgy látszott, hogy a csehszlovák túlerő megsemmisíti a maroknyi vörös csapatot. Ekkor azonban a tüzér járőr ágyúi újból megszólaltak, amitől a csehszlovákok elvesztették fejüket és rémülten rohantak Sátoraljaújhely felé [60/a]. A tudósító szerint a bevonulás diadalmenet volt. Diákok, munkások álltak az utcán, ennivalóval halmozták el a katonákat, a parancsnokok kocsijába virágokat dobáltak. Ez azonban csak az első órák érzelemmegnyilvánulása volt, mert néhány nap múlva az újból megjelenő NÉPAKARAT egészen más színben festi a helyzetet. A NÉPAKARAT szerint a helyi lakosság fásult, tespedt lélekkel, szinte örömérzet nélkül fogadta a bevonuló vöröskatonákat. Amíg Kassa ujjongott a csehszlovák csapatok kiverésén és mámorosan ünnepelte a győztesen bevonuló vörös csapatokat, tombolva ünnepelte felszabadulását, addig Sárospatak népében nem volt annyi érzés, hogy keblére ölelje harccs testvéreit. Irányukba nem nyilvánult meg lelkesedés, felmelegedés, ellenben sokat beszél19