A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

ZÁDOR Tibor: Az 1918-19-es forradalom eseményei Sárospatakon, és hatása a város társadalmára

2gg ZÁDOR TIBOR A leggyalázatosabb módon azonban a sárospataki tanítóképző intézet igazgatója, Hódossy Béla járt el, aki tanári pedantériával igen pontosan jellemezte tanártársait, hogy kik és milyen mértékben vettek részt a kommunista mozgalomban. Külön mellékleten sorolta fel azokat a tanárokat, akik vezető- vagy propagandaszerepet töltöttek be. Ebből a jelentésből tudjuk, hogy a sárospataki tanítóképző majdnem valamennyi tanára jelentős szerepet játszott abban, hogy a haladó eszmék Sárospatakon elterjedjenek. Kik voltak ezek a személyek? Elsősorban Déri Gyula, aki mint a helyi pártszervezet elnöke, a legerélyesebb akciót fejtette ki. „ö volt az itteni kommunista párt megteremtője, szervezője és összetartó lelke. Veszedelmes ember" [59]. Nagy szerencse, hogy március második felében felrendelték Budapestre tanfolyamra. Azóta rövidebb ideig csak kétszer tartózkodott Sárospatakon. Saját bevallása szerint „nemcsak kommunista, hanem meggyőződéses anarchista". Másodiknak Rédei Jenőt említi, aki Dérinél mérsékeltebb és higgadtabb, de a párt elnöke volt, Déri távollétében a pártszervezet vezetője. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a járási direktórium elnöke lett, tehát vezető személyiség. Szabó József intézeti nevelőtanár szenvedélyes, tüzes kommunista, aki nemcsak a pártban fejtett ki tevékenységet, hanem a tanulóifjúságot is állandóan izgatta. Főként neki tulajdonítható, hogy az ifjúság tagjai közül 20-an beálltak a Vörös Hadseregbe katonának. Székely Géza tanár, bár nem vezető helyen tevékenykedett, de a kommunista pártnak bizalmi embere volt, aki az ún. proletármalacokból is kapott. A párt annyira bízott benne, hogy — amikor a kaszinót újraszervezték — őt mint a párt hivatalos jelöltjét pénztárossá választották meg. Az intézet ifjúsága körében is nagy propagandát fejtett ki, megalakította szakszervezetüket. Magánkörben is, pl. a tanári előszobában erős kommunista ízű kijelentéseket tett, s általában mint meggyőződéses kommunista viselkedett. Hódossy még azt is jelentette, hogy jelenleg Sárospatakon tartózkodik. Kovács Dezső, Tanács Imre és Tóth Mihály is tagjai voltak a szakszervezetnek, de nem meggyőződés,hanem rábeszélés és erősebb nyomás következtében. Tanács Imre társadalomtudományi előadásokat tartott az alkotmánytan órákon, de hogy ezek szocialista vagy kommunista jellegűek voltak, azt Hódossynak nem volt módjában megállapítani. Hódossy azt jelenti magáról, hogy mint igazgató — de már csak utoljára — erős terror hatása alatt kénytelen volt a szakszervezetbe belépni. ,,A kommunistákkal azonban egyet nem értettem, velük és érdekükben semmiféle együttműködést ki nem fejtettem [60]. A pártvezetőség tagjai nem bíztak benne — vallja ő — s ezért belépése után is üldözésnek volt kitéve: éspedig nyugalmazni akarták, sőt a direktóriummal elviendő túsznak is kiszemelték. Hódossy magatartása azért nem menthető, mert állásának megtartása érdekében a csehszlovák rezsim urai előtt igen alaposnak akart látszani, nemcsak a kommunisták neveit adta meg részletes adatokkal, hanem a szociáldemokratákat, sőt még a szakszervezeti tagokat is mint kommunistákat jelentette fel. Magáról csak annyit ír, hogy a terror hatása alatt lépett be a szakszervezetbe, holott a Szociáldemokrata Pártba is belépett.